2014. október 22., szerda

Déjá vu

Ezt a dézsából ömlést láttam már valahol… 

Az instant szívleállást okozó tetőszigetelős árajánlat után megérkezett a Szomszédnéni Produkciós Iroda (erdélyi generálkivitelező fiúk, hónapok óta dolgoznak más házakon a faluban, és széjjelröhögöm magam azon, hogy az ő ízes dialektusukra simán hallgat a gugli hangalapú keresője, a mi hochmagyarunkra meg nem), csóválták a fejüket szinkronban, majd bádogimplantátumot ajánlottak. A terv: horizontálisan bemetszik flexszel a ház palatetejét, bedugják a bádoglapokat, és a szigetelt verandatetőre vezetik így ki az egyébként a háztetőn belülre folyó vizet.
Meg is állapodtunk, hogy délután, ha a saját melóval készen vannak, jönnek és csinálják. Megbeszélt időben érkezett is lélekszakadva egyikük, de csak azzal a hírrel, hogy a földmunkagép épp most vágta át emésztőásás közben a vízcsövet, ömlik az utcára a víz, úgyhogy talán ma mégsem jönnek. Kezdtem rezignáltan tudomásul venni, hogy mások vízömlenyei is továbbra is hatással vannak ránk. De másnap aztán tényleg jöttek, megcsinálták, mi pedig újra vártuk az éjjelre ígért Ragnarököt.

Anomáliás kert: október 20-án virágzó orgona

Ember hajnalban arra ébredt, hogy a veranda szárazabb, mint a legjobb cabernet. Mégis lapátolással töltött két órácskát, mert a kertben viszont nagyjából pontról pontra megismétlődött a két évvel ezelőtti iszapáradat. Most a rizstermesztés lehetőségeit mérlegelem.

Egyéb híreink:

- Megkaptam a parasztdizájner-diplomámat, ami még csak nem is bizonyítvány. A hivatalos felirat szerint: Igazolvány.

- A britán írott angolja napról napra érzékelhetően romlik, de ő ezt arra fogja, hogy nem a monitort nézi, hanem a billentyűzetet. A „sleeped” indoka konkrétan a kevés tea volt…

 - A HVE* okán az emberiségbe vetett maradék hitem is megszűnt. Saját érdekemben jobban teszem, ha tavaszig ki sem mozdulok a kapun túlra, inkább elmerülök a viktoriánus angol irodalom udvarias közegében.

- Majdnem lett még egy macskánk. Szerintem csúf a maga aranyos módján, a britán szerint aranyos a maga csúf módján. Groucho Marx-szemöldökök, hátrapöndörödő fülhegyek, mérhetetlen bátorság – simán hazakísérte embert, haverkodott Főkutyával, majd beköltözött a verandára egy éjjelre, a reggelivel viszont valószínűleg megsértettük, mert távozott. Lehet, hogy megsejtette, ha marad, ő lesz a Kinti Macska (vö. kinti papucs, benti papucs).

Koncentrálást jelző nyelvcsücsök a körtefán egyensúlyozva

- Raklap Mangó, aki – micsoda meglepetés – Benti Macska lett, igazi terrorista kommandós gengszter, szóval normális macska. Jelentős időt tölt a billentyűzeten, most is csomó olyat töröltem a szövegből, hogy „deaffffffffffffffffffffakjápppppppppppppp pr”, de már egeret is fogott, többször. Apró szépséghiba, hogy ezeket az egereket korábban már megfogta a csapda, és ő csapdástul vonszolta a jószágokat ide-oda, de ettől nem volt kevésbé büszke magára. Mióta becementeztük az aktuális lukakat, a törpedoromboló a kertből hoz be magának egeret játszani. Ezt a félreértést még addig kell megbeszélnem vele, amíg legalább kicsit is nálánál felsőbbrendűnek tart (ha megtanul egyedül lemászni a fák magasából, vélhetően ez teljesen elmúlik), különben rosszabb lesz az egérhelyzet, mint macska előtt.

* helyi választási események

2014. október 15., szerda

Fölöttem az özönvíz

Szem sem maradt szárazon.

Mint képregényhősnő álltam a lenyugvó nap fényében a tetőn, kezemben lángszóróval, a hajamat fújta a szél. Több év elméleti és egy elhúzott hónap gyakorlati rákészülés után elkészült végre az öt éve ideiglenesnek épült verandatető utódja, ami alatt jó ideje már csak ernyővel lehetett állni eső idején, ráadásul irgalmatlan ronda is volt alulról nézve a meghullámosodott-elszíneződött-halkan penészedő OSB-borítás, amelyből laponként egy-egy niagarás vízfüggöny ömlött alá hangosan.
De most felragadt végre az új, csiszolt-lazúrozott deszkák fölé a bitumenzsindely, nagyvonalúan már-már kezdtem elfeledni az egész sztorival járó összes szopást, beleszámolva azt is, hogy a falusi Szent Grál, a flex is a munka derekán adta meg magát. Rózsaszín és vízálló jövőkép lebegett előttem, és vártuk a mai esőt, amikor végre száraz verandán ücsörgök, és elfelejthetem az esőerősségi függvényben kialakuló beázási pontokhoz igazodó térrendezést.

Kb. 2 órán át kabrió veranda volt, aztán elkezdtek felpattanni az új deszkák

Az eső éjjel megérkezett, reggel kilépéskor pedig vízesés fogadott, durvább, mint eddig bármikor. Hívtuk ízibe a tetős srácot, hogy wtf. Fellétráztam ismét a tetőre. A tegnap felsárkányozott bitumenszőnyeg szigetelt, mint a jegesmedve, se luk, se felhólyagosodás. Scully és Mulder együtt nem tudtak úgy homlokot ráncolni az X-aktákban, mint mi.
És akkor más irányból is megnéztük az egész problémakört. Az igazi óbazmeg ezután jött. Korábban nem derülhetett ki, de gyakorlatilag a háztető palái alá megy be a víz, és ez folyik ki (az új szigetelés alatt) a verandatetős találkozásnál. Van a dologra megoldás: a tető teljes oldalát ugyanígy telibe kell bitumenezni. Ami legalább nem kerül kevésbe. Viszont kábé most azonnal kéne megcsinálni, időt húzni nincs értelme.
Értékeljétek nagyon, hogy képes voltam írni, eredetileg ez olyan posztnak indult, amiben csakis kicsillagozott szavak szerepeltek.

2014. szeptember 20., szombat

Import áru

Meglepetésszerűen érkezett.

 Hobbikertész jobban izgult, mint én – mert én akkor még nem tudtam, hogy kéne valamin izgulnom, ő viszont tudta már rég, hogy hoz nekem egy cicát, mert szó mi szó, nagyon macskátlan volt a háztartás. Így végre élőben is megtapasztalhatta, mennyire kommunikációképtelen vagyok új állatok felbukkanásakor.

Szépen pingált Cicaházban jött

A három fagyigombóc méretű vörös lény neve egyelőre kérdéses, sanszos a Raklap (ott pont jól el tud bújni Főkutya kíváncsi orra elől), de ebbe a kérdésbe még van beleszólása legalább egy embernek. Miután megfogadtam, hogy többet benti macskát nem akarok, ez a tízhetes példány (hm, a Példány is egész jó névnek tűnik most hirtelen) profin használja a macskaalmot, csak hogy legyen min gondolkoznom.
Jelenleg leginkább ahhoz kell hozzászoknom, hogy két szeme van.