2015. január 21., szerda

Fél perc hírnév

Benne voltam a zújságba'. 

A kommunikációs folyam valahol félrecsúszott az újságíróval, és a dolog nem is ott jelent meg, ahol vártam, de Nils Holgersonné jóvoltából végül hozzám is eljutott a rackák közt lefolytatott telefonbeszélgetés nyomtatott átirata, köszönet érte.

kattintva talán olvasható
Szintén

2015. január 13., kedd

Csak sportosan

Tudtam, hogy eljön az én időm is. 

Mert a Főkos tavaly csak emberrel rendezte le a férfias ügyeit, viszont valahol számítottam rá, hogy majd egyszer én is sorra kerülök. Ez ma történt meg, számomra váratlanul, mikor egyedül voltam náluk. Mostantól nyugodtan emlegethettek úgy, hogy „a lány, aki reggelire rackán rodeózik”. Nem is tudom, örüljek-e vagy sem, hogy a dágványban birkózásnak nem voltak szemtanúi, bár arra nem esküdnék meg, hogy a büdöskurvaanyázás nem hallatszott el jó messzire.

Erősen dörzsölő szarvszerkezet

A nadrágom mocskos, a tenyerem kicsit bőrhiányos, egyébként minden résztvevő rendben van és ma a macska sem harapott torkon. Leginkább pedig az érdekel, hogy a nagyszarvú hím viselkedésében közrejátszik-e apasági frász. Tavaly ugyanis pontosan egy héttel az első kisbari születése előtt történt az első, ember és kos közti összecsapás. Szóval barilottózók, figyelem, én szóltam…

2014. december 31., szerda

Most már hagyomány

Mert ezek a kívánságok bejönnek.

Különösebben babonásnak nem nevezném magunkat úgy általában sem, meg újévvel kapcsolatban sem, de van egy-két kattanásunk. Lencse például nincs itthon, és ember azt mondta, ezért ugyan nem fog 23 lépést tenni a kisboltig, tök jó neki a sárgaborsó is. Bezzeg mikor azt mondtam, nincs már piros bugyim (valami olasz hagyomány szerint szilveszter/újévkor a piros alsónemű szerencsét hoz), azonnal megkérdezte, menjünk-e bugyiboltba. Valahogy így lett tradíció ez az itteni szilveszteri poszt is.

Aki esetleg az előző évekből nem ismerné a menetet: mindig csak olyat kívánok másoknak, amit magamnak is (fordítva inkább hagyjuk, mert ha mondjuk a magamnak kívánt sok kisracka megjelenne a panelok kilencedik emeletén is, az nem annyira jófejség). Mivel a tapasztalatok szerint nagyon jó az itteni szilveszteri kívánások megvalósulási aránya, egyszerűen muszáj idén is folytatnom a szokást (aki pedig konkrétabban kívánna magának, annak irány lucia szintén tradicionális újévi varázsposztja).

Dörzsölhető dzsinnlámpások a padlásról

Legyen tehát 2015 mindenkinek vicces csodákkal, kiélvezett pillanatokkal (szám szerint úgy 21 millió körüli darabra gondoltam), izgalmas felfedezésekkel, sok röhögéssel, szenvedélyes életerővel, teli kamrával, végtelen szabadsággal, jó meglepetésekkel, boldogító döntésekkel, nagy utazásokkal és éltető kalandokkal zsúfolt, na és persze gyertek jövőre is!