2016. április 7., csütörtök

Bolond

Két nap alatt nőtt meg és borult virágba minden.


A madaraknak meg torkuk szakad, de azt nem tudom fotózni, ahogy a májusi cserebogarak invázióját sem.

2016. március 30., szerda

Catwalk

A vándorcirkusz-feelinghez már csak egy bugra rackanyáj hiányzik előttünk-mögöttünk.

Úgy indult az új világrend, hogy Főkutya a kora tavaszi vad csajozás közben beszerzett egy sportsérülést, és a regeneráció része egyrészt a rendszeresen gyógytorna (lassan tényleg nyithatok egy állatkórházat), másrészt a kontrollált, pórázas séta. Mivel itteni életünk óta ő csak a széllel szaladgálva, önállóan intézte a mindennapos ügyeit a távoli bozótokban, eleinte komoly logisztikai fejtörést okozott, hogyan illesszünk be az amúgy is eseménytelen életünkbe napi 3-4-5 sétát is.

A téli punnyadást egyre jobban unó macska viszont teljesen fellelkesedett az új, kiszámíthatónak tűnő eseménysorozatra. Kezdettől kötelességének érzi, hogy csatlakozzon minden sétához, lassan az se lepne meg, ha ő hozná a kezembe a pórázt, mikor úgy gondolja, ideje menni. Ha pedig véletlenül máshol akad dolga és nem tart velünk, Főkutya két lépésenként néz körül, felbukkan-e valahol Centi.

A macska átlagosan öt métert tud normálisan sétálva megtenni, utána jön a pampafűben lapulva vadászás (ránk), az áramszedő-farokkal, cikkcakkban rohanás, a lepkék lendületes lepofozása a levegőben, aztán travoltás lazasággal az út folytatása, néha megpihenve.

Séta közben hirtelen megtámadta a szieszta

Szerintem nagyon bánatos lesz, amikor Főkutya majd újra szabadon rohangászhat, és elmarad a kötött program. De lehet, hogy addig megtaníthatom őket, hogyan sétáltassák pórázon egymást.

2016. március 29., kedd

Maghasadás

A britán nem viccelt.

És nem is aprózta el. 15 különböző brutál chilimagot hozott.

Elvetni is csak gumikesztyűben

Erős a kísértés, hogy egyszerűsítsek, és csak simán Kurvaerős1, Kurvaerős2 stb. nevekkel lássam el a keltetőcserepeket.