2014. október 15., szerda

Fölöttem az özönvíz

Szem sem maradt szárazon.

Mint képregényhősnő álltam a lenyugvó nap fényében a tetőn, kezemben lángszóróval, a hajamat fújta a szél. Több év elméleti és egy elhúzott hónap gyakorlati rákészülés után elkészült végre az öt éve ideiglenesnek épült verandatető utódja, ami alatt jó ideje már csak ernyővel lehetett állni eső idején, ráadásul irgalmatlan ronda is volt alulról nézve a meghullámosodott-elszíneződött-halkan penészedő OSB-borítás, amelyből laponként egy-egy niagarás vízfüggöny ömlött alá hangosan.
De most felragadt végre az új, csiszolt-lazúrozott deszkák fölé a bitumenzsindely, nagyvonalúan már-már kezdtem elfeledni az egész sztorival járó összes szopást, beleszámolva azt is, hogy a falusi Szent Grál, a flex is a munka derekán adta meg magát. Rózsaszín és vízálló jövőkép lebegett előttem, és vártuk a mai esőt, amikor végre száraz verandán ücsörgök, és elfelejthetem az esőerősségi függvényben kialakuló beázási pontokhoz igazodó térrendezést.

Kb. 2 órán át kabrió veranda volt, aztán elkezdtek felpattanni az új deszkák

Az eső éjjel megérkezett, reggel kilépéskor pedig vízesés fogadott, durvább, mint eddig bármikor. Hívtuk ízibe a tetős srácot, hogy wtf. Fellétráztam ismét a tetőre. A tegnap felsárkányozott bitumenszőnyeg szigetelt, mint a jegesmedve, se luk, se felhólyagosodás. Scully és Mulder együtt nem tudtak úgy homlokot ráncolni az X-aktákban, mint mi.
És akkor más irányból is megnéztük az egész problémakört. Az igazi óbazmeg ezután jött. Korábban nem derülhetett ki, de gyakorlatilag a háztető palái alá megy be a víz, és ez folyik ki (az új szigetelés alatt) a verandatetős találkozásnál. Van a dologra megoldás: a tető teljes oldalát ugyanígy telibe kell bitumenezni. Ami legalább nem kerül kevésbe. Viszont kábé most azonnal kéne megcsinálni, időt húzni nincs értelme.
Értékeljétek nagyon, hogy képes voltam írni, eredetileg ez olyan posztnak indult, amiben csakis kicsillagozott szavak szerepeltek.

2014. szeptember 20., szombat

Import áru

Meglepetésszerűen érkezett.

 Hobbikertész jobban izgult, mint én – mert én akkor még nem tudtam, hogy kéne valamin izgulnom, ő viszont tudta már rég, hogy hoz nekem egy cicát, mert szó mi szó, nagyon macskátlan volt a háztartás. Így végre élőben is megtapasztalhatta, mennyire kommunikációképtelen vagyok új állatok felbukkanásakor.

Szépen pingált Cicaházban jött

A három fagyigombóc méretű vörös lény neve egyelőre kérdéses, sanszos a Raklap (ott pont jól el tud bújni Főkutya kíváncsi orra elől), de ebbe a kérdésbe még van beleszólása legalább egy embernek. Miután megfogadtam, hogy többet benti macskát nem akarok, ez a tízhetes példány (hm, a Példány is egész jó névnek tűnik most hirtelen) profin használja a macskaalmot, csak hogy legyen min gondolkoznom.
Jelenleg leginkább ahhoz kell hozzászoknom, hogy két szeme van.

2014. szeptember 10., szerda

Bakterológia

Már megint csuda egy helyen engedtek garázdálkodni.

Még nyelvbotlásból fakadóan sem tudnám magam vasútrajongóként definiálni, de most legalább talán elkezdtem megérteni azokat, akiket ez a szent betegség megtámadott.

Az aprócska falu még apróbb vasútállomása valójában időgép, ahol már a retróhoz is minden túl régi, kivéve a szépen gondozott virágágyásokat – ezekkel molyolni bőven van ideje az épp szolgálatban lévőnek: napi 4-5 pár vonat halad itt el, az emberforgalom nulla és tizenkettő közt változik.

Sorompó a nagyon messzi távolban

Minden, azaz minden manuális: csörlők, emelők, tekerők csakis kézi erővel működtethetők, és kell is hozzá erő. Sorompót (harangozós!) például úgy mozgatsz, hogy tekered a ház előtt a kart (elvileg hússzor, gyakorlatilag figyeld inkább a fehérre festett kis bot és a valamiféle drótok viszonyát), közben pár száz méternyire előreveted a tekinteted meg a hallásod, és szörnyen bízol benne, hogy nem pont most akar az átjárón átslisszanni a sorompókar alatt egy autó.

1882-ből, kézzel tekerendő sorompóemelő

Még mielőtt az Indóház magazin hűséges előfizetői kötelékben támadnának rám, hogy talpfával üssenek agyon, miután felakasztanak a sorompóra, itt szeretném határozottan leszögezni, hogy vasutas barátaink minden lelkesedése ellenére sem bírtam megjegyezni a szakszavakat, mert túlságosan el voltam merülve az ódon mesehangulatban, így hozzáértő leírásokra és feliratokra senki ne számítson. (Na jó, bevallom, közben kíváncsiságból mégis előástam egy vasútépítési szakszótárt, legalább olyan hülye szavak vannak benne, mint a gombahatározóban.)

Előjelző és bejárati jelző, izmos

Nem esernyő, sárga zászló

Vasúti jelzőlámpás

Az emelentyűkhöz tartozó kulcs

Minden a MÁV tulajdona

Az egyre szélesedő vigyorgásomat látva sorra szedték nekem elő a kincseket.

Hivatali nyomda (lila(!) festékkel)

Az a kulcs!!!

Szextelefon, csak rá kell nézni

Klasszik piros pad a váróteremben

Szigorúan szolgálati ügyben jártunk ott

Rend a lelke (45 körül)

Fotózhattam még 59 tájékáról munkavédelmi, balesetelhárítási és versenyhíradót (stencilezett, sok felkiáltójeles, nagyon fontos dokumentumok), ebből esetleg igény szerint majd máskor közzéteszek részleteket.

Ilyesmik