2006. július 22., szombat

Temetői közjáték

Kimentem apámhoz a temetőbe, aláírta a papírokat.

Valljuk be, leginkább azért szeretem a családomat, mert ilyen és ehhez hasonló, ám száz százalékosan igaz mondatokat lehet velük alkotni, és az ilyenekre mindig jó bután néz mindenki, vagy legalább félrenyel. Na szóval, apámat mobil híján biztosan csak ott lehet utolérni, ez például általános előnye egy temetőnek, hogy onnan nem nagyon kóborolnak el az emberek. Mondhatjuk úgy is, hogy apám bele van temetkezve a munkájába, de ez így inkább túlzás, viszont kijelenthetem, hogy vezetői pozícióban van, végtére is több ezer ember van alatta. De ugye nem hobbikertnézőbe mentem.
Bizonyos okok miatt az tűnt a legjobb megoldásnak, ha a hitel fedezetéül apám házára tetetünk jelzálogot. Nem szerettük volna, ha egyszercsak eladja a fejük fölül a lakot három ív selyempapírért. Nem ragozom tovább, aki nem érti, az örüljön nagyon. Merthogy ott él vele Nagymama is, nettó 85 éves, aki haszonélvező, de ebből most nem fogok rossz vicceket faragni, hogy kinek mi a haszon és az élvezet. Mindegy, igyekeztem a tőlem és az ügytől tellhető legegyszerűbben elmagyarázni mindkettőjüknek, hogy miről van szó, miben kérem a segítségüket. (Tessék csak figyelni, milyen ügyesen pszichológiás vagyok! Elhitetem velük, hogy ez nagy segítség tőlük nekem, miközben önmaguktól védem meg őket. Lett volna a családban más megjelzálogozható ingatlan is, de hát teccik érteni...). Apám először csak hümmögött, látszott, hogy nem ért semmit, de beadta a derekát. Nagymama konkrétan azon értetlenkedett leginkább, hogy de hát én pesti lány vagyok, mit akarok én vidéken? Még néhány kötésmintás könyvet is rám akart tukmálni, mondván ott úgyis unatkozni fogok. Végül aztán több napon át sikerült annyira a magyarázás, hogy eljussunk a hülye papírok kitöltéséig és aláírásáig, ami a hitelkérelem elindításához kell, hurrá. Már csak a tulajdoni lap kikérése volt hátra. Földhivatal, félnapi elemózsia, ugyanennyi sorbanállás, négyezer forint, és az eredmény: a tulajdoni lap szerint a ház tulajdonosa a Magyar Állam. Simán lehet, hogy a házon lévő klasszikus tábla, amiről lelestem az adatokat, már nem valid hrsz-t mutat, végülis ott van az gyerekkorom óta. Meg kéne nézni az ő szerződésüket, ha egyáltalán tudják hol van, csak nagymama épp úgyse tud beengedni a házba, nem bír megküzdeni az új szomszédok által hegesztett ultramodern biztonsági kapuszerkezettel. Amit egyébként helyból átugrok, ha a szükség úgy kívánja.

Nincsenek megjegyzések: