Kerítés mellé

Öreg vagyok?
Mi csak úgy intime, magunk közt szoktunk légvárakat építeni, ezért aztán sokan néztek is nagyot, hogy már megint milyen állatságot találtunk ki. Pedig ez valahogy kezdettől fogva ott volt a beszélgetéseinkben, a 'ha majd tanyánk lesz' szófordulatot hamarosan felváltotta a még optimistább csengésű 'amikor majd tanyánk lesz' szlogen, és ahogy minden mással csináljuk, úgy volt ez is: konkrétan sose terveztünk, aztán egyszercsak megtörtént, míg nem figyeltünk oda egy pillanatra. Amikor már felfogtam, hogy tényleg mit csinálok, eszembe jutott az egykori kedvenc trafikosbácsim, aki rögtön első találkozásunkkor azzal nyitott, hogy semmit nem szabad ám úgy kérdezni, hogy 'izéakármi nincs?' hanem hogy 'ugye van?'. Kicsit több mint két éve, növényekkel és cserepekkel a kezemben baktattam haza, és közben betértem hozzá, megszemlélte őket, és azt mondta, hogy azokat a bukszusokat ugyan kerítés mellé kell ültetni, de én még túl fiatal vagyok a házhoz. Megkérdeztem, mégis mikor leszek elég öreg hozzá. Azt mondta, Buddha-bölcsen: majd ha lesz rá pénzem. Hát nem is tudom. Ez most azt jelenti , hogy már öreg vagyok? Vagy mit? Mert pénzem most sincs rá, házam mégis lesz, úgy tűnik.