Ez az a nyár

Sokféle szerencsés együttállásnak köszönhetően úgy alakult hát, hogy nagyjából 3 év fejben építkezés után ezen a nyáron már látványosabb dolgok is sikerültek. Itt szeretném rögtön megjegyezni, hogy ha lehet internetről nyelveket, szakmákat és táncokat is tanulni, akkor tessen elfogadni, hogy építkezni is lehet internetről.
Az egész azzal indult, hogy ugyan a Díva még mindig mozgásképtelen (korrekt, House-féle differenciáldiagnózisokon már túlvagyunk, elméletben már jó a sárga szörny, csak gyakorlatban nem moccan még), sikerült mégis átlag minden második hétvégén lekeverednünk kutyástul a Birtokra. Idővel aztán kezdtük is elhinni, hogy ez tényleg megtörténik, és a szomszédok se hazajáró szellemeknek néztek már minket, szóval ideje volt a gyakorlati részekre összpontosítani.
Vannak a kihasználatlanul és majdnem tétlenül eltelt 3 évnek jó és furcsa részei is. Az egyik jó, hogy most már csomó mindent másképp csinálunk és csinálnánk, mint ahogy akkoriban tettük volna, milyen jó, hogy nem siettük el. Az egyik furcsa pedig, hogy bár én tűzmániás vagyok, eddig a Birtokon töltött nem túl sok időben valahogy sose raktunk tüzet. De aztán Pünkösdkor jött meglátogatni a nomádtábort José barátunk és az ő kedvese. Edényekkel és evőeszközökkel használhatóvá bővítették a pöttyös bögréből, kiskanálból és sodrófahajító-versenyen nyert műanyag tálakból álló készleteinket, és így együtt már csináltunk tűzrakóhelyet, raktunk nagy tisztítótüzet, és aztán folytattuk is gyorsan a spirituális nyitást a többi elemekkel: volt nagyívű szellőztetés, volt fontos fűszernövények elültetése, és elkezdtük felderíteni a vízhálózatot is. Joséné született K. konkrétan a vízér-hálózatot is feltérképezte boszorkányos ingával, varázsvesszővel, mojitós szívószállal meg ami még a kezébe került (lábjegyzet: megbizonyosodhattunk róla, hogy ezek a régiek nem csak úgy vaktában építkeztek: ha a mester se volt részeg, akkor az 50-60 centi vastag falak minden irányban igyekeztek az ilyen gonosz vonalakra és vizekre telepedni, hogy a benti élettérbe minél kevesebb jusson belőlük). Na és ezen mágikus elő- és rákészületek után kora nyártól tényleg elkezdtek rendeződni a körülmények, beindulni a dolgok. Elkezdtünk működni, jött a segítség mindenhonnan, és eljött végül az a pillanat is, amikor eldöntöttünk, hogy nekiállunk az emésztőnek. És ezzel elkezdtük a falusi asszimilálódást is.