2010. december 31., péntek

Hótlan fehér

Fogalmam sincs, hogy ezt dérnek, zúzmarának, vagy minek hívják.


Mindenesetre úgy néz ki tőle a kerítés, mintha kosárlabdahálóból fonták volna.

Származási hely: Birtokos eset


Származási hely: Birtokos eset

2010. december 29., szerda

Falusi nyelvlecke

Én épp Pesten, ember otthon, és rájöttem, miért nincs online.

Elment Szembéékkel a piacra, akik megint épp disznótalanok a sok vágás után. Tegnap este még időben ember lelkére kötöttem, hogy ha netán egyedül maradna a projekttel, akkor figyeljen jól: tengerit ÉS malacot kell venni, nem tengerimalacot.

2010. december 21., kedd

Elégettük

Kezdetleges Yule-tuskók, nem is pont megfelelő fából, de a mieink (tms, az az első volt a tied).

Származási hely: Birtokos eset

2010. december 19., vasárnap

Hóvihar, hideg, csapongás

Meséltem öcsémnek, hogy -14 fok volt, mikor hajnalban elindultunk a szomszéd faluba disznóölésre, amire az volt a tömör reakciója, hogy „official, hogy parasztok lettetek”.

Ezt először akkor mondta, mikor a macska egeret, majd később patkányt is fogott (azt csak úgy hozta, nem nálunk találta), de egyébként is gyakran hangoztatja. Ennyit most az öcsémről, a továbbiakban csapongás lesz, mert csak erre vagyok képes.
Azt nyilván készpénznek vehettem, hogy ha én nyugodt, hópihés, kellemes lustaságban karácsonyra készülődős decembert tervezek, akkor az univerzum azonnal körberöhög, és megszór rakat melóval, így is lett. De mivel igazán humoránál volt, még egy olyanfajta kórságot is rám szabadított, ami többek közt három nap öntudatlan, ámde lázálmokkal szorosan tűzdelt félkómával járt együtt, aminek köszönhetően az amúgy is szűk melóhatáridőimet csúnyán felrúgtam, a kárfelmérés még tart. Mindenesetre több más bloggerhez és nembloggerhez hasonlóan én is beígértem már 2010-nek a máglyán történő rituális elégetést, erre azt hiszem 21-én sort is kerítünk.
A habkönnyű haldoklás plusz a hóhelyzet miatt egy határon túli jövés-menést is le kellett mondani végül, mára sikerült csak annyira összeszedni magam, hogy a hónapokkal ezelőtt lebeszélt disznóvágásra azért eljussunk. Ha már segíteni mentünk, igyekeztem erőt venni magamon, vállaltam bármit, ami ülve és fűtött konyhában végezhető, de még így se volt mézmocsár (tudom, persze, mit szóljanak szegény malacok).
Hazafelé csak az elszakadó hólánc okozott kisebb fennakadást, de aztán szerencsésen megérkeztünk* és magunkra csuktuk az ajtót, és megint csak öt másodperc spéttel esett le, hogy baszki, bezártuk magunkat. Egyelőre ugyanis kint van a kilincs, bent meg egy nem elforgatható gomb, vagyis ha kint marad a kulcs, akkor mi bent. Ez többször előfordult már, és sokaknak okoztam vidám perceket az ablakon kiugrálással, de ez most nem jöhetett szóba, kénytelenek voltunk SzembeGyurira rátelefonálni, hogy legyen oly szíves. Még mázli, hogy előtte öt perccel neki is szóltam, hogy ne lépjen a verandánk előtt lévő tükörjég-foltra, ügyesen kikerülte, és kiengedett minket. És a szabadulás örömére én léptem rá a jégre bambán, de nem vertem a farkcsontomat a lépcsőként szolgáló kefnibe és a gerincemet a veranda szegélyébe, mert esni kómában is tudok, az alkaromon lévő kék folt végleges nagysága majd holnapra kiderül.
De bosszúnk nemes volt: letörtünk egy méretes jégcsapot a verandatetőről és whiskybe fojtottuk. Ez a minimum.

*oké, ez a frázis régóta vesszőparipám. Szerintem ha elutazom valahová, és a reptérről egyből két kigyúrt, borostásan jóarcú, kifejezetten 18-as karika mentén leírható kvalitású férfiállat visz tengerre néző szobára, na AZT megüzenhetem úgy az itthon maradottaknak, hogy ’szerencsésen megérkeztem’. Minden más csak szimpla megérkezés.

2010. december 13., hétfő

Kétkályhás

Elkezdtünk sztereóban fűteni, de a 2.1-es rendszer a végcél.

A kályhatörténetünk egy hagyományos, itt hagyott sparhelttel kezdődött, hosszú ideig ez volt az egyetlen fűtési és főzési lehetőségünk, volt idő, hogy bográcsgulyást is főztünk rajta, szerettük-szeretjük.
Származási hely: Birtokos eset

Egy időben mellé állt az olajradiátor is, de okulásul elmondanám, hogy nem jó dolog hajnal 3-kor arra ébredni, hogy ég a vezeték a falban, úgyhogy ezt az opciót hanyagoltuk a villanyvezetékek kicseréléséig (igen, H., ezért is szeretlek ;)).
Nyáron a sparhelt kiköltözött a verandára és mosogatóállványként szolgált, és voltak halvány elképzeléseink, hogy majd kéne kandallókat venni, de forró időben ki gondol ilyenre?
Hát konkrétan a britán szomszédunk német jóbarátja, aki 10 órányi autózás után beállt az udvarunkba a kisteherautóval, mintha csak hazajönne, és szólt, hogy segítsünk levenni a kályhát, amit hozott nekünk, csak úgy.
Az elrepedt üveget leszámítva hibátlan, szeptember óta ez fűti a konyhát-szobát-nappalit.
Származási hely: Birtokos eset

A sparhelt meg maradt a verandán.
Aztán októberben elmentünk a varázslatos ajtóboltba, ahol nem csak bontott ajtókat és ablakokat, de katonai zoknit, machetét és bordásfalat is lehet kapni, és mint kiderült, kályhát is. Első látásra szerelem volt:
Származási hely: Birtokos eset

(A képen elrejtettünk valamiféle Máriát is, addig a padláson lakott, most meg nem tudjuk, mi legyen vele)
Egész addig azt se tudtam, hogy létezik olyan dolog, hogy kályhapor, aztán kiderült, hogy a helyi pláza is tart ilyet (vasárnap zárva, nyitva hétfőn és szombaton délelőtt, a többi napon pedig 3-4 óra ebédszünet után délután is), és apám is felhívott, hogy talált otthon a sufniban egy bödönnel. Ezzel lesz majd átdörzsölve, ha végre bekerül a helyére, a konyha-nappali és a leendő lakószoba között lévő fürdő-átjáróba, és ettől néz majd ki úgy, mint az új (de ha van valakinek ötlete, hogy a krómozott részeket hogy lehet szépre csinálni, ne habozzon közölni velem).
Nálunk a kályhákra nem csak a fura módon hozzánk kerülés a jellemző, hanem az is, hogy a verandán szoktatjuk őket az új környezethez – ez még mindig ott áll, mert egyelőre nincs hozzá füstcső, és eddig pont az ő helyét foglalta el a fürdőben a hevenyészett mosogatóállvány. Na de majd.
A harmadik, a Szép is a verandán dekkolt mostanáig (nyilván mindenki a fűthető terasszal szívatott minket), de ma a helyére került, mert elkezdődött a lakószoba vakolása. A nagyon rózsaszín tervek szerint karácsonyra ott már hajópadló is lesz, én ezt nem nagyon hiszem, de a vakolat szárítása miatt a kályhát azért üzembe kellett állítani.
Származási hely: Birtokos eset

A Szép hosszú töprengés eredménye volt, mert nem akartunk a hálóban egy böhönc fekete vasdarabot bámulni, viszont legolcsóbb szépként még ez is drága volt mindenhol. Aztán találtunk belőle egy alig használtat, féláron. Az ország túlsó felében. És négy ember kellett a kocsiba emeléséhez. De még így is megérte, azt hiszem.
(Egyébként a verandán van még egy gázüzemű kályha is, csak úgy mondom. Azt is kaptuk, de még nem használtuk)

2010. december 8., szerda

Pirolitikus funkcióval

Részlet a sütő használati utasításából:

"Az analóg óra lehetővé teszi a következőket:
1. A pontos idő megtekintése....."
Mondanám, hogy innen kezdve nincs több kérdésem, de ez nem igaz, a használati utasítás kicsivel bonyolultabb, mint az Agysebészet for Dummies, mázli, hogy józan paraszti ész birtokában nem feltétlenül kell kiskönyv a kezeléséhez - pedig lehet ám pirolízis ciklust is indukálni a sütőben, két különböző intenzitással, épp csak seggre nem tetovál. Jól van, mondjuk ki, az új sütőm okosabb, mint én. De elnézem neki, mert a beavató grissinit tökéletesre sütötte, és közben a verandáról is eltűnt 3 köbméter sitt, bár ez nem biztos, hogy a sütőnek köszönhető. Egyébként a grissini is eltűnt, a fokhagymás-sajtos szósszal együtt, még mielőtt megörökíthettem volna. Szóval elképzelhető, hogy ez a sütő egy megfejthetetlen logikájú fekete lyuk is egyben.

2010. december 6., hétfő

Ünnepi pancs

Én tényleg szeretek mosogatni, de az utóbbi időben már nagyon nyűgössé vált a dolog.

Nyáron egyszerű volt: a verandára kitett sparheltra rátettem a lavórt, a vízforralóban csináltam meleg vizet, az elmosogatott cuccokat átpakoltam egy másik lavórba, majd a kerti csap alatt öblítés, és szárítás szabad levegőn.
Ahogy kezdett hidegre fordulni az idő, szeptember elején, 400%-ot nőtt a Birtok komfortfokozata, midőn jött a villanyszerelő, és alkalmassá tette a vezetékeket arra, hogy már a bojlert is elbírják, és lett csapból folyó meleg víz, és én azóta is minden zuhanyzás alkalmával hálásan, szinte már szerelemmel gondolok a villanyszerelőre.
A mosogatás innen kezdve úgy formálódott, hogy lavór a fürdőben a mosdó mellett, mosdókagylóba átpakoltam a megtisztított tételeket, majd öblítés és a zuhanyfalra tett szárítón szárítás. Ennek a módszernek a folyó meleg víz ellenére voltak hátrányai: egy egész téglafalon kellett keresztülemelni a lavórtól a mosdóig mindent, majd vissza ugyanez a szárító felé, miközben nagyon kellett vigyázni, hogy vissza ne essen bármi a mosdóba, a lavór koszos vizét kiönteni se volt egyszerű - és közben fűtés az még nincs a fürdőben, úgyhogy általában órákig kellett győzködni magam mostanában, mire elindultam végre mosogatni.
Ma reggel pedig a tegnapról ki nem öntött mosogatóvízben egy nyitott szemű kisegeret találtam, de már nem tempózott. Szomorú voltam, és még kevesebb kedvem volt mosogatni.
Aztán Mikulás (aki egyéb okokból összesen vagy két órát alhatott az éjjel - persze, persze, a sok ajándék kihordása) délután úgy döntött, hogy neki már mindegy, ő ide akkor is mosogatót csinál estére. Molyolt, tett-vett, hanyatt fetrengett, kettőt fordult a vízboltban, majd felvonult a padlásra, majd le, áthívta Szembééket, és ünnepélyesen megnyitotta a mosogató csapját. Amiből nagy lendülettel jött a víz. Úgy fél percig. Aztán elállt. Pánikhangulat tört ki, teljes tanácstalanság, aztán végül is kiderült, hogy az addig nem használt rendszerrészből jövő szutyok állta el a víz útját, de végül megoldódott, és ünnepélyesen el is mosogatott egy poharat.
Most még teszünk-veszünk egy keveset, aztán igazi ünnepi mosogatást csapok, a Mikulás, a mosogató meg a szülinapos kutya tiszteletére.

Származási hely: Birtokos eset

2010. december 5., vasárnap

Ejnye, Mikulás!

Az öreg szakállas egy kész konyhát ígért nekem, de kizárt, hogy holnap reggelig megoldja.

Mondanám, hogy nem az ő hibája, de hát a Mikulásnak szerintem minden földi problémán és logisztikai kavicson felül kéne tudnia emelkedni (rénszarvasok emelgetik szánnal együtt, hát hogy a viharba ne tudna felülemelkedni?), mégsem sikerült neki.
Meglátásom szerint ott baltázta el a dolgot, hogy a szokásos manók és más meselények helyett mindenféle nagyáruházakkal paktált le, és nyilván szar szerződést írattak vele alá.
Mikulás szerda este, zárás előtt egy órával beesett a fővárosi nagyáruházba, ahol már évekkel korábban kinézte a sütőt, a mosogatót, a csaptelepet meg a munkalapokat a konyhapulthoz. Sose hitte volna, hogy munkalapból hiány lehet, de volt, hagyta hát magát rábeszélni a vékonyabb lapok helyett a vastagabbakra, mert abból volt kicsi, közepes meg hosszú is. Ez az egy centis különbség plusz húszezrébe fájt, de azt mondta, sebaj, így is jobb, mint ha idén még egyszer Budapestre kéne mennie. A két kilométerrel távolabbi raktárban aztán kiderült, hogy nem, közepes hosszúság a vastag lapból sincs, hiába mondta azt a gép és az eladó. Ekkor már csak negyed óra volt zárásig, és Mikulás hiába érvelt, fenyegetőzött és toporzékolt, hogy neki konyhapultot kell építenie, neki ne a pénzt adják vissza, hanem akkor adjanak egy hosszú lapot a közepes áráért, az se baj, ha levágják róla a különbözetet, nem járt sikerrel. Visszaszánozott az áruházba, de a vevőszolgálaton is csak annyit ért el, hogy megígérték neki: majd ők kiszállítják ingyen. Amikor lesz ekkora lap. És amikor majd errefelé járnak, 160 kilométerre a fővárostól. Úgyhogy Mikulás eddig ennyit tudott a konyhába tenni, remélem, hogy a maradékra nem kell egy évet várni:
Származási hely: Birtokos eset


De hogy a poszt mégis happy enddel záruljék, megmutatom, hogy a velünk élő állatok mennyire élvezik a havat és egymás társaságát:
Származási hely: Birtokos eset

2010. november 26., péntek

Zománcos anyázás

Nagyon, nagyon, nagyon bízom abban, hogy az univerzum igazságszolgáltatásának értelmében legalább 20 éven keresztül napi 48 órányi plafoncsiszolásra ítéltetik az a lény a következő életében, aki zománcfestékkel mázolja le a deszkafödémet.
Mondjuk ezen logika mentén valami kisebb gazságot valószínűleg én is elkövettem egy korábbi létállapotomban.
Viszont az új áthidaló gerendák felkerültek a kibontott falrészre (és a fotó óta már meg is száradtak), felfalazás majd később.

Származási hely: Birtokos eset

2010. november 25., csütörtök

Por favor

Megtörtént az áttörés, lett egy huszonpár négyzetméteres konyha-nappalink. Most még kis plafoncsiszolás jön, Szabadságszobor-pózban.

Származási hely: Birtokos eset


(a képen látható fatörzsek nagyon mesebelivé teszik az aktuális látványt, de nem állandó darabok, csak tartják a födémet, amíg be nem kerül a három óriásgerenda)

Származási hely: Birtokos eset


Mert kiderült, hogy a deszkafödém nem annyira szuvas, mint amilyennek kinéz, hanem világos fosbarna festékkel festették le valamikor az ősrobbanás idején. A próbacsiszolás ezzel együtt nem volt túl biztató, az eltelt évtizedekben meglehetősen rászervesült a fára a festék, a pattogzó-hámló részek is stabilan tartják magukat. Menni kellett tehát durva csiszolóvásznat venni.
Közben a pénzkereső munkaállomás (laptopok, telefonok és fényképezőgép) megóvása érdekében már régóta kerestünk sűrített levegős tisztítóspray-t, de eddig nem sikerült, ám tegnap a közeli kisváros festékboltjában ott figyelt a polcon. Fájt a ráírt 2800 forint, de ha egyszer muszáj? Nos, a kasszában álló fiatalember még nálunk is jobban elcsodálkozott, nagyon óvatosan bánt az értékes darabbal, majd mikor rájött, hogy valójában színtiszta levegőt vásárolunk ennyiért, közölte, hogy ezek után nincs pofája kiszámlázni a smirglipapírokat is. Szép vidéki dolgok ezek, szeretem.

2010. november 22., hétfő

Katasztrófaövezet porkávéval

Rendben, sutba az időrendiséggel, mert különben sose lesz itt beszámoló (és még a végén mire odáig jutok, majd jól elfelejtem, hogy mennyire fel voltam dúlva, a házzal együtt).
Aktuálisan november van, zuhogó eső, sötét, hideg, és a ház minden, eddig még foltokban fellelhető komfortzónája megszűnt.
(Aha, tessék, elkezdem, és máris mennem kell falat fűrészelni, rumcájszos kétemberessel. A saját komfortzónám is megszűnt, bár az nem ma. Fűrészelés után folytatjuk, ne menjenek sehova, hosszú lesz.)
Annak okait egyelőre fedje takarófólia, hogy miért novemberre jutottunk oda, hogy kicseréljünk 2 ablakot és a bejárati ajtót, továbbá hogy egy falat félig lebontsunk, hogy oda is kerüljön ablak, ahol eddig sose volt. Szép volt még az idő, mindegy. Az ablakozást logikus sorrendben a vakolás követte a helyiségben (egyben legkülső rész, egyben bejárat és leendő – és egyszer már volt – konyha), mivel az egy vályoghoz hozzáépített téglarész, eredetileg sártapasztással vakolva, de az évek során már vakolatostul is szépen átsütött a nap a téglák közti réseken. Most hétvégén (már hideg és nyálkás időben) hát SzembeGyuri és sógora gyönyörűen levakolták a konyhát, csináltak csodaszép ablakpárkányokat is. Ezek nagyjából fél óráig voltak egységesen szépek, mert utána negyvenkilónyi kutya úgy gondolta, hogy ő most szétnéz a Birtokon az ablakból. Van így most két szép meg egy mancsnyomos párkány, de falura még így is több mint tökéletes.
És akkor eljött a régóta tervezett esemény, nevezetesen hogy ezt a konyharészt és a belőle nyíló pszeudo-nappalit, ahol jelenleg a kályha és a konyhapult is helyet foglal*, egybenyitjuk. Azaz kibontjuk azt a hatvan centis vályogfalat, ami köztük van. Hasonló próbálkozások már voltak korábban, tudtuk, hogy nem lesz gyerekjáték. Nekem munka miatt felborult a bioritmusom, délben muszáj volt lefeküdnöm aludni, így őrizetlenül hagytam emberemet, aki lelkesen nekiállt falat bontani. Anélkül, hogy bármit elpakolt volna.

Származási hely: Birtokos eset

(mielőtt elmentem lefeküdni, még így nézett ki)

Kenyérpirító és fazék leves pont ugyanúgy maradt a konyhapulton, mint nyitott kekszes zacskó és a teljes edénykészlet. Mire pár óra múlva felébredtem, arra mentem ki az egyetlen csukható ajtajú szobából, hogy a látótávolság nagyjából 30 centi, és a fent említett dolgok mindegyikén egyenletesen, jólnevelten ül a por (mekkora mennyiségtől kezdve lehet többes számban használni a por szót?).
Sürgősen úgy döntöttem, hogy elválok és elköltözöm, csak előbb iszom egy kávét, és akkor szembesültem azzal, hogy az igazi poros kávé az nem a neszkávé.

Származási hely: Birtokos eset


Közben hideg is lett, mert a por és a száradó vakolat miatt minden ajtó-ablak nyitva volt, és azóta még a padlás felé is lett egy jelentős nyílás. Megnőtt a falon kívül lengő vezetékek száma (kapcsolóval együtt, nyilván), a lehetséges következményekre több helyes válasz is megjelölhető. A kutya és a macska együtt játszottak katasztrófamentőset a verandára kihordott sitthegyeken, a fürdőben azonosíthatatlan bűz ütötte fel a fejét, a fürdőajtó tokostul és vakolatostul kimozdult a helyéből, és még nem is voltam teljesen felébredve, mikor ezeket így együtt konstatáltam.

Származási hely: Birtokos eset


Ember beismerte, hogy a nagy lendületben elfelejtette elpakolni és letakarni a dolgokat, de megörvendeztetett azzal a hírrel, hogy ha már úgyis romokban minden, akkor még holnap a nappali plafonját is leveri gerendáig, mert minek újra koszolni pár hónap múlva.
A sokkot a könnyedén hisztérikus magamban röhögés követte, de most már köszönöm, jobban vagyok. A képek nem rossz minőségűek, tényleg így néz ki minden. Most épp. Holnapra még kevesebb fal és plafon lesz.

Származási hely: Birtokos eset


* mióta június végén leköltöztünk, azóta a házon belül már vagy négyszer költöztünk ide-oda, aktuális munkáktól függően. Jelenleg az összes cuccunkkal és dobozunkkal egy kisebb szobában húzzuk meg magunkat, mint a pesti lakás volt a maga 32 négyzetméterével, de eddig legalább volt külön konyha. Már nincs. És a fürdés is mókás, mert másfél hónapja mindent kipakoltam onnan, arra a felszólításra, hogy ez a következő munkaterület. De nem az lett, tehát azóta a szobában lévő egyik dobozból kell kihalásznom minden fürdés előtt, ha a mindennapiaktól eltérő dologra is szükségem van a fürdéshez.

Plusz: köszönöm, hogy néhányan még ide-idenéztek. Bocs, azt hittem kapok értesítést, ha érkezik komment, de nem. Úgyhogy eztán jobban figyelek.

2010. szeptember 1., szerda

Hideg van

Két napja karácsony-hangulatom van. A britán szomszéd is fázik és begubózik. De nála legalább van fűtés, és gondolt ránk (meg kedve se volt unatkozni), de rendes brit módjára nem akart kopogással zavarogni, hanem a verandán talált kartondobozon üzent:
Származási hely: Birtokos eset


(Hi, wondering if you want to come over and watch a film due to the weather)
Persze hagyott már a verandán kis dobozt is, FOR THE DOG felirattal, hogy tudjuk, direkt a kutyának szánja az emberi fogyasztásra is tökéletesen alkalmas megmaradt kaját. (A kutya nem tud olvasni, de egyből tudta, hogy az övé.)

Egyébként két hónapja ideköltöztünk, teljesen, az utolsó könyvemig. Történt sok minden, de mivel kronológiailag még ott sem tartok a mesében, hogy tavaly augusztusban SzembeGyuri próbaülést végzett a WC-n, majd az leszakadt, nem akarok előrerohanni az eseményekben. Legyen elég egyelőre annyi, hogy a még mindig többé-kevésbé nomádos viszonyok ellenére is nagyon jó itt. Ezt szerettem volna, ilyennek képzeltem, de még így is meglep, hogy mennyire jól érezzük itt magunkat.
Aztán majd ha időm engedi, lesz rendes beszámoló is. De most inkább forralt bor.

2010. június 5., szombat

Megtévesztő veteményes

Azért az elmondhatatlan és megszokhatatlan jóság, hogy reggelihez készülődvén délben csak felslattyogok a veteménybe, és hozom a kajához a saját retket, saját újhagymát, saját salátát.

Származási hely: Birtokos eset


Persze az egész a „hobbikertész szopóágon” koreográfia mentén mozog, még jó, hogy vetéskor megcsináltam a micimackós kis cseréptábláimat, mert mire az első akármik kezdtek kibújni, addigra a gyomokat már csukott szemmel felismertem, a zöldségek kinézetéről meg fogalmam sem volt. Az évekig elhanyagolt kert hozadéka a temérdek vadcirok, amit nem lehet csak úgy kikapálni meg kihúzkodni, mert nagyjából Új-Zélandnál vannak a gyökerei, és az is keresztben. Ezzel elleszek még pár évig, viszonyításként a pár marék parlagfűnek szinte örülök. A gyomok elleni ecetes permetezés egyelőre próbaüzemben működik, talán használ.
Szóval a gyomolást azt főállásban is csinálhatnám, de közben lassan kialakult, hogy mi szeret itt nálunk, meg mi nem, van ami sose nőtt ki. A táblákon viszont nem változtatgattam. Emiatt aztán most a H.zeller felirat mögött paradicsom és saláta váltja egymást, a Karfiol helyén snidling, a Karalábé álnév meg újabb sor répát takar, jól megtévesztve ezzel bárkit, aki pont annyit se ért a zöldségekhez, mint én.
Közben lesünk, tanulunk Szembééktől, meg persze röhögünk. Mert mégis mire kéne gondolnom, mikor azt mondja, hogy megy betölteni a krumplit, aztán kicsit se a konyha felé veszi az irányt? (megf: a kifelé bukdácsoló kis krumplikat be kell takargatni még egy adag földdel). És amikor paprikapalántázáskor megkérdi, hogy kell-e a cuca? Megnézném bármely fővárosi Obiban bármely eladó fejét is, ha ilyet kérnék tőle (megf: az a rúdon lévő kis bizbasz, amivel hajolgatás nélkül lehet lukat csinálni a paprikának a földben).
Egyébként hamarosan szüretelhető a borsó, spenótot már főztem is, és várom a paprikák-paradicsomok belendülését. Ahhoz képest, hogy nem itt lakva csak szakaszosan tudtam foglalkozni a veteménnyel, nem is rossz a termés.

Leköltöztünk?

Spontán terasz-party alakult ki tegnap este, ünneplendő a pénteket, a teraszt, a WC-falat, a beígért nyarat, meg hogy elkezdtünk költözni.

Hirtelenjében lett nagyon elegünk most már a városból, és mivel múlt héten megérkezett a szélessáv – megemlíteném: teljesen problémamentesen, egyszer telefonáltam a legelején nem is a szolgáltatónak, hanem egy szerelőnek (!), hogy kéne nekünk net, innentől minden házhoz jött, nekem csak papírokat kellett aláírnom –, úgy döntöttünk, hogy bár nincs fürdőszoba, konyha és egyéb földi hívságok, mostantól már lakhatunk itt. Amint beüzemeltük a wifit és a hangrendszert, felpörögtek az események: szólt a zene, a teraszt hastáncoló szomszéd lánykák vették birtokba, a britán szomszédot (illetve leginkább a nadrágját) kiválasztotta magának gazdának egy kósza kölyökkutya, felbontottuk a régóta tartogatott, 30 éves kóser szilvát, majd miközben készült a lavórban az idei utolsó adag bodzaszörp (mentával és citromfűvel), sok szomszéddal, sok laptoppal, sok borral éjfélig tartott az örömünnep, stecklámpával a fejünk fölött. Az est tanulsága: kéne a verandára egy még nagyobb asztal. Jó itt nekünk.

2010. május 16., vasárnap

Kisebb Armageddon

Két napja gyakorlatilag megállás nélkül esik itt is, súlyosbítva a helyenként brutális széllel. Úgyhogy majd elindulunk Pest felé, ha SzembeCsalád hazaér a rokonoktól, és ki tudják nekünk húzni traktorral (a rutin megvan hozzá) az udvaron sárba ragadt autónkat. Két nap alatt szépen belesüllyedt az ideiglenes autóbeállónak összehordott földbe:

Származási hely: Birtokos eset


Származási hely:


A sparheltban ropog a tűz (tegnap bográcsban még főztünk is rajta), a veteménybe ki se merek menni – eddig a nagy szárazság miatt aggódott mindenki, most meg a gabona elrohadása fenyeget. Szomszédos falvak között már a szerdai eső után is csomó helyen láttam jégtől elvert búzát, meg vietnámi rizsföldekhez hasonlóan elöntött területeket. De legalább cunami nem várható. Úgyhogy addig is, míg érkezik a traktor, dolgozom csendesen a sutban, néha beengedem száradni a disznómód sáros és ázott kutyát (jó rabszolgaként percenként nyitogatom neki az ajtót, sose tudja eldönteni, hol akar igazán lenni, aztán persze nyüsszög. Na például ezért nem lesz benti macskám sose). Az elmúlt napokban sok minden nem történt a házzal, ami azért nem baj, mert így is rengeteg elmaradásom van beszámolók terén; történt ősz óta sok látványosság, csak időhiány miatt még most sem fogok részletesen mesélni ezekről. De addig is címszavakban: lebetonozott és tetőzött veranda, három új ablak, lebetonozott fürdő, lebetonozott lakószoba éééééés már lehúzható a WC!

2010. május 14., péntek

Kertem végén szivárvány

Odanőtt ma délután

Származási hely: Birtokos eset

2010. április 22., csütörtök

Földes Nap

A Föld Napját stílusosan azzal ünnepeltük, hogy megint átmozgattunk belőle kézi erővel jó sok köbméternyit.

Mert a beltéri betonozás itt mindig medenceásással kezdődik, amit lapátolás majd talicskázás követ. A mostanra kialakult (de még mindig nem lebetonozott) verandánk is úgy lett eredetileg, hogy a fürdőszobának szánt helyiségből kilapátolt földet embernek nem volt kedve messzebb talicskáznia. Ezt az opciót tehát korábban kimerítettük (feltöltöttük), de sebaj, az udvarban van elég feltöltendő gödör, mehet oda a leendő lakószobából kiásott föld (bezzeg a kert az vakondos, de bent már nem akarnak túrni, lusta dögök). A szomszédok szerint teljesen úgy nézünk ki, mintha oda-vissza hordanánk a kertet álló nap. Én mondjuk úgy is érzem magam.

2010. április 5., hétfő

Cyberparaszt

Nem tudom, a Farmville-nél hogy mennek ezek a dolgok, de mi csak úgy hagyományosan, ásóval, gereblyével, hajladozással csináltunk a hétvégén veteményest.
Kértük még ősszel Traktoros Bandit, hogy a búzaföldből csippentsen le nekünk egy kisebb veteményesnek valót, maradt is egy 20 x 20-as bevetetlen földdarab, amit a héten (szakszó következik) meg is robizott. Aztán múlt héten SzembeGyuriéknál ellestük, hogyan kell bakhátat csinálni, hogyan kell borsót vetni, hagymát duggatni (még a rózsametszést is megmutatta, bár ez nem tartozik szorosan a veteményeshez), és vasárnap délelőtt helyre kis ágyásokat építgettünk, aztán vetettünk bele 10-15 féle ezt-azt. SzembeCsalád pont akkor érkezett haza, mikor a jelzőkarónak szánt cserépdarabokra pingáltam épp amúgy Micimackósan, hogy spenót meg társai, és Gyuri röhögött nagyon, hogy minek ez, hát két hét múlva minden kikel, és akkor úgyis fogom látni. Én viszont annyira azért nem bízom abban, hogy minden előképzettség nélkül majd csak simán felismerem, hogy melyik levél alatt mi rejtőzik a földben, inkább szeretném hétről hétre minden fázisban biztosan felismerni a növekvő zöldségeket. Meg szerintem viccesen is néznek ki a cseréptáblák. Viszont megdicsérték első saját veteményeskertünket, amelynek valójában az első szakasza van még csak kész, a joghurtospohárban előnevelt paprikák és paradicsomok kiültetése majd később következik (és még van pár zacskó, korábban beszerzett vetőmag, amit sehol nem találunk).
Származási hely: Birtokos eset

Tévhitek a falusi Húsvétról

Indulás előtt villant belém, hogy az általam nem túlzottan ünnepelt húsvétot a gyűlölt locsolkodással együtt a Birtokon fogom tölteni, és minden ismerős előre paráztatott, hogy ott bizony nem fogom tudni megúszni.
Lélekben már készültem rá, hogy hétfő délelőtt a csőre töltött sárga slaggal felfegyverkezve fogok minden potenciális locsolót távol tartani a háztól, de nem volt rá szükség. Egyrészt azért, mert mint kiderült, már falun sem akkora nagy szokás a locsolkodás. Aztán segít az elkerülésben az is, hogy viszonylag idegenek vagyunk ahhoz, hogy ott tolongjanak nekünk a locsolók. Akik ráadásul legfeljebb úgyis csak a falubeli gyerekek, akiket legfeljebb nem engedünk be. És tényleg így lett, egyetlen kisfiú szólt csak be a kapun, hogy szabad-e, mire én tragikus arccal, közepesen ázottan felnéztem az égre, és mondtam, hogy "kösz nem, az eső épp elég volt". Úgyhogy nézőpont kérdése, de szerintem megúsztam a locsolkodást.

2010. március 16., kedd

Behálózott falu

Na jó, ez annyira bűbájos, hogy muszáj a sztorit a végén kezdenem.
SzembeJuli most küldte el élete első e-mailjét, nekem. A következő állt benne: a hétvégén keltek csibéink, de gyalázatos lett, a 82-ből 25 ami egészséges maradt. Ha nem e-mail lenne, ezt bekeretezném és kitenném a falra.

Az egész azzal kezdődött, hogy már tavaly nyár elején SzembeGyuri megkörnyékezett minket: Karácsonyra szeretnének a lánynak laptopot vagy asztali gépet venni, addigra kapnak valahonnan egy kis pénzt, és hát mi ehhez mégiscsak jobban értünk, hogy milyen kéne. Aztán augusztusban mintegy mellékesen meséltük ezt az egyik barátunknak, aki erre föl egy általa sokat látogatott fórumban megemlítette, hogy kéne egy nyolcéves falusi kislánynak valami használható gép, ha esetleg valakinél csak úgy porosodna. Rövid egy órán belül érkezett felajánlás gépre, monitorra, nyomtatóra; én hiszek az emberi jóságban, de ez még engem is megdöbbentett.
A következő hetet aggódva agyaltuk végig: hogyan lehet odaállítani hozzájuk csak úgy egy komplett számítógéppel, hogy tessék, itt van, ingyen van, miközben tudjuk, hogy ott a faluban nagyon máshogy mérik a pénzt, mint amihez a nagyvárosi ember szokott. A nagy tipródásból persze az lett, hogy két mondatban ledaráltuk, mi a helyzet, használják egészséggel. És használták, bátran, egyből Linux alatt. Panni feltérképezte a játékokat, Juli boldog volt, hogy át tud tölteni zenéket a telefonjára, Gyuri meg morgott, hogy sakkban mindig megveri a gép.
És most eljött az ideje a net bekötésének. A szakember előre parázott a Linux miatt, de csont nélkül sikerült minden beállítási művelet. Először telefonon távirányítottuk Julit (aki addigra már önállóan megtalálta a pesti lakásunkat a guglimapsen), hogyan csináljon magának mailcímet, utána chaten folytattuk az okítást. Mire hétvégén lemegyünk, várhatóan komoly listát írnak arról, amit sürgősen meg kell tanítanunk nekik. Meg arról, hogy mi mindenre jöttek rá maguktól.
160 kilométer sitty-sutty eltűnt közöttünk. És hamarosan egyre szűkebb lesz a kilométerekben nem mérhető távolság is.

2010. február 2., kedd

Ügyeljünk az artikulációra...

- Kéne már nekem egy jobb ágy.
- Még le se költöztél a Birtokra, és te máris jobbágytartást tervezgetsz?!?!

2010. január 22., péntek

Ónos eső

Az ónos eső a városban csak csúszik, de vidéken hosszabb távú kárt is tud okozni.
Például ha ráesik a vetésre, és ott fagy még néhány napig: ebben az esetben a vetés berohadhat, mert nem kap levegőt.
Ilyenkor indul a falusi össznépi extrémsport-rendezvény: aki csak él és mozog, az szisztematikusan nekiáll sétálgatni a földeken, hogy megrepessze a jeget a búza/kukorica fölött. Minősített esetben még látványosabb a megoldás: traktorral driftelnek a jeges szántóföldön. Ki mondta, hogy falun az élet unalmas?