Most már hagyomány

Mert ezek a kívánságok bejönnek.

Különösebben babonásnak nem nevezném magunkat úgy általában sem, meg újévvel kapcsolatban sem, de van egy-két kattanásunk. Lencse például nincs itthon, és ember azt mondta, ezért ugyan nem fog 23 lépést tenni a kisboltig, tök jó neki a sárgaborsó is. Bezzeg mikor azt mondtam, nincs már piros bugyim (valami olasz hagyomány szerint szilveszter/újévkor a piros alsónemű szerencsét hoz), azonnal megkérdezte, menjünk-e bugyiboltba. Valahogy így lett tradíció ez az itteni szilveszteri poszt is.

Aki esetleg az előző évekből nem ismerné a menetet: mindig csak olyat kívánok másoknak, amit magamnak is (fordítva inkább hagyjuk, mert ha mondjuk a magamnak kívánt sok kisracka megjelenne a panelok kilencedik emeletén is, az nem annyira jófejség). Mivel a tapasztalatok szerint nagyon jó az itteni szilveszteri kívánások megvalósulási aránya, egyszerűen muszáj idén is folytatnom a szokást (aki pedig konkrétabban kívánna magának, annak irány lucia szintén tradicionális újévi varázsposztja).

Dörzsölhető dzsinnlámpások a padlásról

Legyen tehát 2015 mindenkinek vicces csodákkal, kiélvezett pillanatokkal (szám szerint úgy 21 millió körüli darabra gondoltam), izgalmas felfedezésekkel, sok röhögéssel, szenvedélyes életerővel, teli kamrával, végtelen szabadsággal, jó meglepetésekkel, boldogító döntésekkel, nagy utazásokkal és éltető kalandokkal zsúfolt, na és persze gyertek jövőre is!

Barilottó

Pont ugyanakkorra eséllyel indulhattok, mint mi. 

Úgy emlékeztem, hogy tavaly nem készült napos-havas-síelős fotó a rackákról (volt egyáltalán hó?), ezt most pótoltam, közben pedig a barilottó szabályain töprengtem.

Az új szerelem az árpa. Általában a kezemből eszik, de úgy nem tudok fotózni

Mert eredetileg úgy gondoltam, annyit kéne csak megtippelnetek a játék kedvéért, hogy januárban, februárban vagy márciusban érkezik-e az új évad első rackababája. De végül is ez az izgalom kedvéért akár hetekre is leszűkíthető.

Továbbgondolja a variációkat

Sőt, gondoltam tovább az ivóvizük tetején keletkezett jég megtörése közben, az is lehetne kérdés, hogy a négy közül melyik lány szül az új szezonban elsőként. És meg lehetne tippelni az elsőszülött nemét is. És tulajdonképp lehet esély akár az ikerszülésre is, belebonyolíthatóan az anya személyével, a születési sorszámmal, a hónappal/héttel és a nemekkel is. A fekete anya esetében még arra is lehetne fogadni, hogy fekete vagy fehér lesz-e az új kölök.

Itt már éreztem, hogy ennyire összetett tippmixkeverékkel legfeljebb a legnagyobb fogadóirodák foglalkoznak (nekik van csak elég agyuk ahhoz, hogy minden létező eshetőségre kombinációkat számoljanak), ráadásul azt sem tudom egyelőre, hogy mit kapna a nyertes (rackás kártyanaptár igazán oldschool lenne) és egyáltalán hány nyertes lehetne, de az tuti, hogy egy sima szavazós dobozzal ezt nem tudom igazságosan összehozni.

Az induló csajok egyébként (a kép előterében a Főkos): a szőke (idén ő volt az egyedüli lányos anyuka), a fahéjszínű (a fahéjszínű kedvencem mamája), a fekete (ő szült tavaly elsőként) és a foltos fejű királykisasszony (szerintem ő még mindig fényevő, az árpára sem kattant rá, viszont az ő fia igazi szőke királyfi volt).

Jól áll nekik a hó

A suba alatt semennyire sem látszik, hogy bármelyiküknek nő-e a hasa és ha igen, hol tarthat a dudor, úgyhogy bátran lehet vaktában barilottózni kommentben.

Ünnepi nyavalyok

Nem volt ez a december extrém pörgés, de mégis rohant. 

Valahogy előre sejtettem, hogy konkrétan a karácsony nem lesz rendesen karácsonyos hangulatú, úgyhogy előrelátóan az előjátékra helyeztük a hangsúlyt. Ember teljesen jó programokat talált ki nekünk egész hónapra, még karácsonyfát is szobrászkodtunk gallyakból a hajnalkafalra,

Andalúziai fenyő, kicsit sem szúr

és többek közt az is bebizonyosodott, hogy engem egy derékszögű fém óriásvonalzó is nagyon boldoggá tud tenni, a méternyi zöld posztótól pedig igenis komolyabban lehet venni a kockapókerezést.

24-én délelőtt a meleg napon sütkérezve még az is megfordult a fejemben, hogy legszívesebben eveznék egyet, hagyományteremtő jelleggel, de végül ez elmaradt, és nyugiban heverésztünk. Egy egész napig még átjáróház se volt nálunk és mi se mentünk sehova, szóval akár kívánhattam is volna itt meg ott mindenkinek boldog ünnepeket, de tahó módon nem tettem (khm, ez itt valójában amolyan pótlás), mert olyan önközpontú lettem közben, mint egy búgócsiga.

Karácsonyi ajándékként ugyanis megkaptam az ötévente esedékes megfázást, amit szokásommal ellentétben most részletezni fogok, mert érdekesen mozgó kórság. Kezdődött hangelvonással a torkomban, majd felkúszott a fejembe és az orromba, eddig akár normálisnak is nevezhető. Innen viszont leesett az egyik arcüregembe, majd onnan éjjel alattomban az állkapcsomba, kisebb szájzárat okozva, és a gravitáció nyomán az egész most valahol a derekam és csípőm között jár, amitől teljesen kripli a mozgásom. Bízom benne, hogy holnapra lecsúszik a bokám alá, és akkor végleg agyontaposhatom.

Tetőbalett

Mosómedve híján sem unalmas az élet, a macska tesz róla. 

Mikor a 90%-osan beltéri Raklap este 11-kor sem volt még itthon, egyből eltiltottuk a haverjaitól kutató-mentő üzemmódba álltunk, siheder cicával bármi történhet ugye. Hang után fülelve a tetőgerincen találtuk meg végül, és bár fogalmunk se volt, hol ment fel, logikusnak tűnt, hogy le is tud majd jönni, nem egy kripli alkat. De ciccekre és szép szóra is csak további nyervogás volt a válasz, és nemigen mozdult.
Elő a létrát és a fejlámpát, ember fel a verandatetőre, hogy közelebbről szólongathassa a kis hülyét. Hasztalan, a billegést és légtornászkodást biztonságosabbnak ítélte, mint a tetőről leslattyogást. A tetőre fektetett létrán se akart lemászni. A vaksötétben ekkor szuttyogós sárban csúszkálva a hatméteres deszkát cibáltam elő a pajtából, feltoltam embernek, de a vörös szőrdög a hidat se kívánta igénybe venni, viszont néha el is tünedezett a tető túloldalán, mi meg álltunk a tető különböző pontjain a szita esőben, és a sötét panorámába révedve töprengtünk, mennyire is vagyunk normálisak.
Amikor ahhoz a motivációs-csalogatós részhez értünk, hogy már tíz perce rumbatököztem a macskának a kajászacskójával, vártam az álmukból felvert szomszédok felbukkanását (igen, itt ennyire csend van éjszaka), de aztán eszünkbe jutott, hogy SzembeGyuri képes volt egyszer fél évig a tetőn etetni egy cicát, aki nem mert onnan lemászni, szóval talán mégse nézne hülyé(bb)nek senki.
Kezdtünk odafagyni a helyzetbe, egész macskagenerációk anyukáiról megemlékeztünk már, ekkor ember úgy döntött, ő kúszik fel a tetőgerincre a jószágért a fektetett létrán, na és akkor jött rá, hogy a macska azért nem indul, mert a lejegesedett palán csúszdázáshoz még ő sem elég bátor. Innen már csak plusz két létra és a teljes testsúlyom kellett a veranda tetejére, hogy a felkúszásos macskamentés viszonylagos biztonságban megvalósuljon a lejtős jégpályán.
A szétfagyott és megrettent állat a kezemben zizgett, mint a rezgőcsiszoló, és foggal-körömmel ragadt rám a biztonság kedvéért (kissé karcos is most a szemöldököm), egészen szánni való volt. Pont addig, míg be nem hoztuk a házba: innen kezdve klasszikus háládatlan kisköcsög üzemmódra váltott, még Főkutyát is lepofozta kicsit, vagyis pont úgy viselkedett, mint egy macska. Remélem, nincs kedve többet megismételni a tetős mutatványt, mert ez esetben én legfeljebb annyit vagyok hajlandó tenni, hogy a fűtött szobából oktató diavetítést tartok neki kedves, nem rendetlenkedő ésvagy profin korcsolyázó-jégfalmászó reklámcicákról.

Az "Aludj hülyén!" verseny idei győztese

Fénymatek

Így az ötödik karácsony előtt már-már eljutottunk a hangulatvilágításig.

Lelki szemeimmel mindig is tökéletesen láttam, hogy alkatából fakadóan ez a veranda kifejezetten alkalmas akár a magazincsicsás ünnepi dekorhoz is. A barokkos túlzásokra mondjuk nem vágytam, de a hevenye fenyőágaknál kicsit szofisztikáltabb country style volt az elképzelés, amihez az én fejemben mindig is tündefények társultak. Idén beszereztük végre a kintre való pöttylámpásokat, és ezzel megkezdtük a (tavaly teljesen elmaradt) karácsonyhangulat növesztését, egyben remek téli funkciót találtunk a hajnalkafalnak. Bár utóbb kiderült, hogy egy kicsit túlméretes alap.

Műjégcsapsor

Megjegyzendő tanulság szöveges feladatba bújtatva: ha a 7,9 méteresnek jelzett fényfüzér leírásában olyan is található, hogy a csatlakozódugótól az első izzó távolsága 6 méter, az biz azt jelenti, hogy összesen 1,9 méternyi (amúgy tök jól kinéző) fényed lesz.

Nem összegezhető

A britán elrepült délre, a kajak meg ismét felkerült térelválasztónak, szóval hivatalosan itt a tél.

A közmegegyezés szerint unalmas november itt kicsit sem volt eseménytelen, de amiről nagyon szívesen írnék, az nagyon nem publikus, a többi meg annyira kaotikus, hogy visszaemlékezni se tudok – így kell igazán érdektelen posztot rittyenteni.
Nagyjából annyi maradt meg az elmúlt másfél hónapból, hogy rengeteget röhögtünk, és néha kifejezetten igyekeznem kellett, hogy a változatosság kedvéért végre kicsit a komfortzónám amúgy elég tág keretein belül maradjak.
Szóval ez most csak amolyan életjel; élek-élünk, nagyon is (a kölökmacska épp tobozfocizik, a kertbe bekerült egy faszamár is, mit akarhatok még?), és számomra is érthetetlen módon még ilyenekre is találtam időt-energiát,

„– Mit csináltál ma? – Hintalovat lenmagoztam.”

de valahogy az igazi fontosságok épp belül zajlanak, és jól láthatóan nem az a természetük, hogy kikívánkozzanak, úgyhogy egyelőre hagyom.

Déjá vu

Ezt a dézsából ömlést láttam már valahol… 

Az instant szívleállást okozó tetőszigetelős árajánlat után megérkezett a Szomszédnéni Produkciós Iroda (erdélyi generálkivitelező fiúk, hónapok óta dolgoznak más házakon a faluban, és széjjelröhögöm magam azon, hogy az ő ízes dialektusukra simán hallgat a gugli hangalapú keresője, a mi hochmagyarunkra meg nem), csóválták a fejüket szinkronban, majd bádogimplantátumot ajánlottak. A terv: horizontálisan bemetszik flexszel a ház palatetejét, bedugják a bádoglapokat, és a szigetelt verandatetőre vezetik így ki az egyébként a háztetőn belülre folyó vizet.
Meg is állapodtunk, hogy délután, ha a saját melóval készen vannak, jönnek és csinálják. Megbeszélt időben érkezett is lélekszakadva egyikük, de csak azzal a hírrel, hogy a földmunkagép épp most vágta át emésztőásás közben a vízcsövet, ömlik az utcára a víz, úgyhogy talán ma mégsem jönnek. Kezdtem rezignáltan tudomásul venni, hogy mások vízömlenyei is továbbra is hatással vannak ránk. De másnap aztán tényleg jöttek, megcsinálták, mi pedig újra vártuk az éjjelre ígért Ragnarököt.

Anomáliás kert: október 20-án virágzó orgona

Ember hajnalban arra ébredt, hogy a veranda szárazabb, mint a legjobb cabernet. Mégis lapátolással töltött két órácskát, mert a kertben viszont nagyjából pontról pontra megismétlődött a két évvel ezelőtti iszapáradat. Most a rizstermesztés lehetőségeit mérlegelem.

Egyéb híreink:

- Megkaptam a parasztdizájner-diplomámat, ami még csak nem is bizonyítvány. A hivatalos felirat szerint: Igazolvány.

- A britán írott angolja napról napra érzékelhetően romlik, de ő ezt arra fogja, hogy nem a monitort nézi, hanem a billentyűzetet. A „sleeped” indoka konkrétan a kevés tea volt…

 - A HVE* okán az emberiségbe vetett maradék hitem is megszűnt. Saját érdekemben jobban teszem, ha tavaszig ki sem mozdulok a kapun túlra, inkább elmerülök a viktoriánus angol irodalom udvarias közegében.

- Majdnem lett még egy macskánk. Szerintem csúf a maga aranyos módján, a britán szerint aranyos a maga csúf módján. Groucho Marx-szemöldökök, hátrapöndörödő fülhegyek, mérhetetlen bátorság – simán hazakísérte embert, haverkodott Főkutyával, majd beköltözött a verandára egy éjjelre, a reggelivel viszont valószínűleg megsértettük, mert távozott. Lehet, hogy megsejtette, ha marad, ő lesz a Kinti Macska (vö. kinti papucs, benti papucs).

Koncentrálást jelző nyelvcsücsök a körtefán egyensúlyozva

- Raklap Mangó, aki – micsoda meglepetés – Benti Macska lett, igazi terrorista kommandós gengszter, szóval normális macska. Jelentős időt tölt a billentyűzeten, most is csomó olyat töröltem a szövegből, hogy „deaffffffffffffffffffffakjápppppppppppppp pr”, de már egeret is fogott, többször. Apró szépséghiba, hogy ezeket az egereket korábban már megfogta a csapda, és ő csapdástul vonszolta a jószágokat ide-oda, de ettől nem volt kevésbé büszke magára. Mióta becementeztük az aktuális lukakat, a törpedoromboló a kertből hoz be magának egeret játszani. Ezt a félreértést még addig kell megbeszélnem vele, amíg legalább kicsit is nálánál felsőbbrendűnek tart (ha megtanul egyedül lemászni a fák magasából, vélhetően ez teljesen elmúlik), különben rosszabb lesz az egérhelyzet, mint macska előtt.

* helyi választási események

Fölöttem az özönvíz

Szem sem maradt szárazon.

Mint képregényhősnő álltam a lenyugvó nap fényében a tetőn, kezemben lángszóróval, a hajamat fújta a szél. Több év elméleti és egy elhúzott hónap gyakorlati rákészülés után elkészült végre az öt éve ideiglenesnek épült verandatető utódja, ami alatt jó ideje már csak ernyővel lehetett állni eső idején, ráadásul irgalmatlan ronda is volt alulról nézve a meghullámosodott-elszíneződött-halkan penészedő OSB-borítás, amelyből laponként egy-egy niagarás vízfüggöny ömlött alá hangosan.
De most felragadt végre az új, csiszolt-lazúrozott deszkák fölé a bitumenzsindely, nagyvonalúan már-már kezdtem elfeledni az egész sztorival járó összes szopást, beleszámolva azt is, hogy a falusi Szent Grál, a flex is a munka derekán adta meg magát. Rózsaszín és vízálló jövőkép lebegett előttem, és vártuk a mai esőt, amikor végre száraz verandán ücsörgök, és elfelejthetem az esőerősségi függvényben kialakuló beázási pontokhoz igazodó térrendezést.

Kb. 2 órán át kabrió veranda volt, aztán elkezdtek felpattanni az új deszkák

Az eső éjjel megérkezett, reggel kilépéskor pedig vízesés fogadott, durvább, mint eddig bármikor. Hívtuk ízibe a tetős srácot, hogy wtf. Fellétráztam ismét a tetőre. A tegnap felsárkányozott bitumenszőnyeg szigetelt, mint a jegesmedve, se luk, se felhólyagosodás. Scully és Mulder együtt nem tudtak úgy homlokot ráncolni az X-aktákban, mint mi.
És akkor más irányból is megnéztük az egész problémakört. Az igazi óbazmeg ezután jött. Korábban nem derülhetett ki, de gyakorlatilag a háztető palái alá megy be a víz, és ez folyik ki (az új szigetelés alatt) a verandatetős találkozásnál. Van a dologra megoldás: a tető teljes oldalát ugyanígy telibe kell bitumenezni. Ami legalább nem kerül kevésbe. Viszont kábé most azonnal kéne megcsinálni, időt húzni nincs értelme.
Értékeljétek nagyon, hogy képes voltam írni, eredetileg ez olyan posztnak indult, amiben csakis kicsillagozott szavak szerepeltek.

Import áru

Meglepetésszerűen érkezett.

 Hobbikertész jobban izgult, mint én – mert én akkor még nem tudtam, hogy kéne valamin izgulnom, ő viszont tudta már rég, hogy hoz nekem egy cicát, mert szó mi szó, nagyon macskátlan volt a háztartás. Így végre élőben is megtapasztalhatta, mennyire kommunikációképtelen vagyok új állatok felbukkanásakor.

Szépen pingált Cicaházban jött

A három fagyigombóc méretű vörös lény neve egyelőre kérdéses, sanszos a Raklap (ott pont jól el tud bújni Főkutya kíváncsi orra elől), de ebbe a kérdésbe még van beleszólása legalább egy embernek. Miután megfogadtam, hogy többet benti macskát nem akarok, ez a tízhetes példány (hm, a Példány is egész jó névnek tűnik most hirtelen) profin használja a macskaalmot, csak hogy legyen min gondolkoznom.
Jelenleg leginkább ahhoz kell hozzászoknom, hogy két szeme van.

Bakterológia

Már megint csuda egy helyen engedtek garázdálkodni.

Még nyelvbotlásból fakadóan sem tudnám magam vasútrajongóként definiálni, de most legalább talán elkezdtem megérteni azokat, akiket ez a szent betegség megtámadott.

Az aprócska falu még apróbb vasútállomása valójában időgép, ahol már a retróhoz is minden túl régi, kivéve a szépen gondozott virágágyásokat – ezekkel molyolni bőven van ideje az épp szolgálatban lévőnek: napi 4-5 pár vonat halad itt el, az emberforgalom nulla és tizenkettő közt változik.

Sorompó a nagyon messzi távolban

Minden, azaz minden manuális: csörlők, emelők, tekerők csakis kézi erővel működtethetők, és kell is hozzá erő. Sorompót (harangozós!) például úgy mozgatsz, hogy tekered a ház előtt a kart (elvileg hússzor, gyakorlatilag figyeld inkább a fehérre festett kis bot és a valamiféle drótok viszonyát), közben pár száz méternyire előreveted a tekinteted meg a hallásod, és szörnyen bízol benne, hogy nem pont most akar az átjárón átslisszanni a sorompókar alatt egy autó.

1882-ből, kézzel tekerendő sorompóemelő

Még mielőtt az Indóház magazin hűséges előfizetői kötelékben támadnának rám, hogy talpfával üssenek agyon, miután felakasztanak a sorompóra, itt szeretném határozottan leszögezni, hogy vasutas barátaink minden lelkesedése ellenére sem bírtam megjegyezni a szakszavakat, mert túlságosan el voltam merülve az ódon mesehangulatban, így hozzáértő leírásokra és feliratokra senki ne számítson. (Na jó, bevallom, közben kíváncsiságból mégis előástam egy vasútépítési szakszótárt, legalább olyan hülye szavak vannak benne, mint a gombahatározóban.)

Előjelző és bejárati jelző, izmos

Nem esernyő, sárga zászló

Vasúti jelzőlámpás

Az emelentyűkhöz tartozó kulcs

Minden a MÁV tulajdona

Az egyre szélesedő vigyorgásomat látva sorra szedték nekem elő a kincseket.

Hivatali nyomda (lila(!) festékkel)

Az a kulcs!!!

Szextelefon, csak rá kell nézni

Klasszik piros pad a váróteremben

Szigorúan szolgálati ügyben jártunk ott

Rend a lelke (45 körül)

Fotózhattam még 59 tájékáról munkavédelmi, balesetelhárítási és versenyhíradót (stencilezett, sok felkiáltójeles, nagyon fontos dokumentumok), ebből esetleg igény szerint majd máskor közzéteszek részleteket.

Ilyesmik

Racka on board

Autóval füstölögve lerobbanni nyilván úgy a legjobb, ha van egy racka a csomagtartóban, meg négy növendék csirke a hátsó ülésen.

Igyekezzünk ilyen esetben kukoricaföld mellett kényszerpihenőzni, hogy a szeparációs stressztől ordítva bégető kisállatnak lehessen csuhét szedni; a partfalon seggen lecsúszás (fehér ingben, emberek közé öltözötten, még nyaklánc is volt rajtam, meg minden) nem követelmény, de sokat emel a koreográfia fényén.

Midőn ember elstoppolt megoldást találni, maradtam egyedül az elhagyatott út szélén egy órányit. Először kicsit felháborodtam, hogy a járőrkocsi lassítás nélkül hajt tovább a „magányos szőke nő nyitott motorháztetővel” című installáció mellett, de utóbb örültem mégis, nehéz lett volna kimagyarázni, hogy azért nincs kint az elakadós háromszögem, mert siheder racka fekszik rajta.

Máris honvágya van

A megoldás végül váltott ló lett, örvendetes, hogy falun nem olyan nagy gond a mienkhez hasonlóan szutykos belsejű járgányt találni. Az állatállományt tehát egy még kisebb kocsiba pakoltuk (miután onnan kipakoltuk a kaszát, fél köbméter szénát, méhészcuccokat, ezt-azt), így az új elrendezésnek köszönhetően a rackagyerek (akinek a szarvaira a javaslatok ellenére NEM húztunk polifoam csöveket a sérülések elkerülése végett) egész úton tudta a fülemet rágcsálni, a mellettem lévő ülésről meg néha rám nézett egy-egy csőr a ládából, oda időnként bedobtam pár morzsát, így voltunk mi hátul családiasan.

Aztán megérkeztünk a legkisebb rackagyerek új otthonába, és majdnem mi is ott maradtunk. Tizensok hektáron tavak, erdők, legelők, a humánok egyelőre szabad ég ésvagy ponyva alatt, sátrakban vagy függőágyakon laknak, az állatsereglet meg együtt, szabadon, boldogan.

Lehengerlő fogadtatás

Elsőként egy malac üdvözölt bennünket, aztán egy kiskutya, aztán egy még kisebb, majd jöttek a nyulak, csirkék, libák és kacsák, és ez mind annyira lekötötte az új gyereket, hogy elhagyatottan bégetni is elfelejtett. Leginkább a mangalicakiscsajjal bandázott (ismerkedős harapdálás és árulkodás is volt), és szerintem még eltelik pár nap, mire észreveszi, hogy mellékesen 4-5 másik racka is van az édenkertben.

A kiskutyának már nem újdonság

Itt súgja meg neki, hogy malacuralom van

Nagyobb szélben könnyen felborulnak

A kedvenc feature a rengeteg legelhető lomb

Kövesd a fehér nyulat

Persze azért még így is bőgtem kicsit, mikor ott hagytuk, ő volt a kedvencem.
A barátaim mindenesetre nagyon sajnálták, hogy véletlenül nem kuporgott velünk a kocsiban egy mikro operatőr is, elindítva ezzel a Birtok TV dokumentarista road movie-szekcióját, de hát én se lehetek mindig mindenre felkészülve. Majd legközelebb. Nemsoká úgyis megint szállítunk rackát.

Nehéz

A feladat: nézd meredten a képet és ne röhögj közben.

Szólj, ha sikerült

Kései kúszás

Most kiderül, mi az összefüggés a vízcső és a hajnalkafal között.

Volt ez a visszatérő, igazán soha meg nem oldódó dugulás a mosogatónál, és egy idő után a konyhabuborék sarka is határozottan a vizesedés jeleit mutatta kívülről. Ember felajánlotta a választási lehetőséget: vagy bent bontja fel a padlóval együtt a betont, vagy kívülről lukasztja ki a házat. Biztos voltam benne, hogy ép ésszel nem tudnám nyolcadszorra is túlélni a konyhapadló újrázását, úgyhogy a kinti rombolást választottam. Mert ehhez csak a házfalat és a téglajárdát kellett rommá zúzni, a hajnalkafalat (v 3.0) meg úgyis újjá akarta építeni.
A vízrejtély ezután hamar megoldódott: a vadonatúj könyökcsőből zárt rendszerben kitört egy darab, ne kérdezd. A csőcserék után már csak a visszaépítés maradt hátra. A járdát ember csak háromszor rakta újra, mert mindig lazának bizonyult a homokágy, de így a végére már nagyon korrekt lett, egyedül Főkutya hiányolja a homokozót, amiben úgy fetrengett boldogan 0-24, mintha tengerparton lenne.

Egyenként válogatva

A hajnalkafal idén már csak belátástalanító néven futott, mivel az átmenetiségek miatt egy szál magot se tettem a földbe – ettől függetlenül a tavalyról elszóródottak nőddögéltek csendben, terjeszkedtek vízszintesen. Én nem tudom, milyen lények ezek milyen szenzorokkal, de a két gerenda felállítása után nagyjából fél órával észrevették, hogy már van mire mászni, és azonnal irányt váltottak.

Egy hét alatt ekkorát kúsztak

Virág talán már nem lesz rajtuk, de a körülmények ismeretében megbocsátom nekik.

Majd talán ősszel írok arról is, mit csinál egy konyhakert aktív közreműködés nélkül, addig csak két friss kép.
Juhmelitől származó magból Hobbikertész palántázott és hozott nekem fekete paradicsomot:

Nem könnyű megmagyarázni, hogy nem kolerás, hanem direkt ilyen

Sárgadinnye is folyamatban:

Cica

2010-2014

Viszonylag ritkán

fordul elő városban, hogy a polgármester felhívjon, kéne menni kóbor kecskét begyűjteni, de falun ez is normális.

Nem is igazán tudom, mi olyan történhetne itt, ami borzasztóan meglepne.
A magányos kecskét hetek óta a temetőnél látták kalandozni. Problémát csak onnan kezdve jelentett, hogy betörte a ravatalozó üvegajtaját, és bent állt neki fészkelni. A drága, jólelkű közeli szomszéd meg addig is, míg történik a jószággal valami, vitt neki rendszeresen vizet.

Ő egy illusztrációs kecske, a legkevésbé se kóbor

A gyors befogás után a polgármester hivatalos hangon bejelentette, hogy az önkormányzat nem tart igényt a kecskére (jegyzőkönyv nem volt, tanúk igen). Az állatot végül egy helybeli pörköltes szándékkal befogadta, de ma már nyalósóról és beszerzendő társról beszélt, úgyhogy nem valószínű a lakoma.

Leltár

Kertről és egyebekről.

Van az a pont, mikor kimagozol húsz kiló meggyet, és mégis úgy érzed, még nem is csináltál semmit egész nap. Mi már ezt a pontot is rég túlhaladtunk, minden időn kívül állunk, kár, hogy mások nem, mert ez kicsit megnehezít mindenféle időbeosztást és programegyeztetést, de többé-kevésbé még tartjuk magunkat. Ahogy belenéztem az archívumba, az elmúlt években sem voltak ezek lazább időszakok, szóval csodálkozni nem is ér.
Csak úgy (ön)igazolásként, nagyobb vonalakban néhány dolog, amikkel kitöltöttük mostanában a napi 24-et:
- kirepült a fészekből a másodszülött barigyerek, sírás-rívás-szívmegszakadás közepette, de nagyon jó helyre került és egyből három csaj várta
- báláztunk
- életünkben először sikerült a fokhagyma, az ősziekből 66 szép fej szárad

Korábban már ettünk belőle, úgyhogy az ördögi szám véletlen

- bálát szállítottunk
- meggyből még tízszer ennyi is elrakódhatott volna, de megint nem

Szúnyoghálón aszalva

- báláztunk
- vizsgára készültem, dolgozatot írtam
- bálát szállítottunk
- megint elhalasztották a vizsgát
- báláztunk
- anyám nem ment feleségül vodkagyároshoz, így az egy év alatt mindössze 4 liter sikerült összekuporgatnom, a meggylikőrök a párkányon érlelődnek
- bálát szállítottunk
- leszakadt a függőágy
- báláztunk
- először érik az új (3 éves) kajszifa, nagy csodálattal vesszük körül
- bálát szállítottunk
- szalmamedencébe került a köbméteres krumpli
- báláztunk
- a kondéros zölddiózást ember már rutinosan tolja, idén 50 kilóval játszottunk
- bálát szállítottunk
- a száz négyzetméternyi metróeper föld és szalma alatt is nő, de sosem érik be egyszerre annyi, hogy lekvárnak is jusson
- báláztunk
- megszámlálhatatlan várt és váratlan, honi és külhoni vendég érkezett; megfizethetetlen az élmény, mikor hajnal 3-kor babasírásra/gőgicsélésre ébredsz, és pár másodperc pánik után megnyugodva konstatálod, hogy nincs gyereked
- bálát szállítottunk
- átlagban hetente új kecskesajtokat tesztelünk és brainstormolunk a méhész-kecskész barátunknak köszönhetően, kemény az élet
- báláztunk
- kecskesajtok miatt a méhek még mindig itt kempelnek, ember elgondolkodott rajta, hogy se ideje, se tudása hozzá, így talán mégis meg kéne tartani őket
- bálát szállítottunk
- vizsgára készülök
- báláztunk
- gombászunk
- bálát szállítottunk
- egyelőre lószar nélkül, de meszeltünk-vályogoltunk-bozótírtottunk, most máshol, mert itthon már untuk
- báláztunk
- a szomszédom önkényesen kaput (mit kaput! Sima átjárót!) nyitott a kertemre, egyetlen mentsége van a dologra, hogy vele járok
- bálát szállítottunk
- kibontottuk a ház oldalát és ismét felszedtük a téglajárdát, ezzel megoldódott a mindig duguló mosogató rejtélye (zárt rendszerben kitört könyökcső), de a járda és a hajnalkafal még nem nőtt vissza
- báláztunk
- rackaszelídítésből PhD-re készülök

A köztes időben néha báláztunk és bálát szállítottunk. Legközelebb majd arról a hosszú tudulistáról mesélek, aminek az elemeit még őszig szeretnénk kipipálni. De most megyek bálát szállítani.

Fotózz, pályázz

Fényképezni úgyis szoktatok. 

Akkor döbbentem rá, hogy most már tényleg paraszt country girl vagyok, mikor megkerestek egy leendő fotópályázat kapcsán - mezőgazdasági állattartás témakörben. Lehet, hogy tényleg kicsit túl sok volt a blogon a rackafotó?

Július 31-ig!

A lényeg: fotózzatok sokat, tehén híján esetleg hihetően indokoljátok meg, hogy a macska mitől haszonállat, aztán pedig pályázzatok itt, július 31-ig küldhettek képeket.

Szimpla kedd

Vizsgaidőszakban.

Tegnap körmöcskéztem, karmantyúbabáztam és szironyoztam. Ezzel a hülye szavakat letudtam.

Körmöcskelúd, ne is akard tudni

Ma tojásfestés és mézeskalács a program. Igen, tudom, hogy június van.

Egérút

Mágia és rejtély az elmegyógydában.

A nyárral menetrendszerűen megkezdődött a nomád fesztiválkempinges átjáróházba oltott őrültekháza-hangulat, a szokásos rengeteg melóval, plusz tonnányi befőznivalóval, csak idén még a vizsgára készülés is színezi a káoszt – és akkor még ott vannak az egerek is.

Ezt az egérproblémát sosem sikerült tökéletesen és végleg felszámolnunk. Hiába próbáltunk az égvilágon mindent, a kommunikációtól kezdve az összes létező humánus és gonosz csapdákig, hiába a tonnányi vakolás, gipszelés és luktömés, hiába van minden cucc üvegekben és vastag falú műanyag ládákban, ezek a kis tahók a legkisebb felvillanó rést is meglátják a pajzson, és azonnal a teljes retyerutyával érkeznek a jó ég se tudja honnan. Orbitális felelőtlenség például egy bontatlan, tetrapakba csomagolt paradicsompürét csak úgy, natúr kint hagyni a kamrapolcon, további védőburkok nélkül.

Panaszkodtunk erről a méhek gazdájának is, aki erre úgy kezdett vigyorogni, mintha nála lenne a bölcsek köve. És tényleg, azt mondta, hoz nekünk olyan csapdát, ami tuti, meg még higiénikus is, mert a megfogott egeret csak úgy ki kell ejteni a csipeszéből és kész, ráadásul jó esetben fél évig még ugyanaz a diódarab meg is marad csaliként.

Mint egy nagyobb iratcsipesz

És tényleg hozott, és ilyennel még valóban nem találkoztunk. Muszáj lesz szétszerelnem, hogy rájöjjek, hol van benne a rendszert működtető mágia, mert csakis az lehet. A stratégiája ugyanis az égvilágon semmiben nem különbözik a többi ismert egérfogási módszerrel. Csali betesz, egér jön, csatt. Ez viszont valamiért működik is, kis lelkifurdalással ugyan, mégis örömmel hallgattuk a sűrű csattogást, és beszereztünk két sajátot is hamar, felgyorsítandó a problémamegoldást.

Aztán este az ellenőrző körúton az egyik csapdának csak a hűlt helyét találtuk. Nagyobb körzetben is megnéztük, sehol semmi. Én már azt is elhittem, hogy az egerek ellopták, betolták a lukba tanulmányozási céllal vagy balesetvédelmi szemléltetőanyagnak. Mivel nálunk gyakran történnek megmagyarázhatatlan dolgok, arra számítottam, hogy a beszámolónk hallatán a méhesgazda is majd széttárja a karját, és ingatja a fejét, hogy ő biz ilyet még sose látott. Ehhez képest a reakciója a következő volt:
- Bazzeg, nem kötöttétek ki????? 

A hangsúlyból éreztem, hogy ez valami olyan alapvető amatőr hiba lehet, mint a megbilincselt fogolynak odaadni a kulcsot, jóvanna, majd legközelebb jobban figyelek, miért van egy kis luk is az egérfogón.
Az a kép viszont azóta se hagy nyugodni, hogy valahol a házban egy sebesülten is borzasztóan erős kisegér apró, szürke Bruce Willisként (igen, a fehér atlétatrikót is látom rajta) vonszolja maga után a lábára vagy farkára csattant csapdát, esetleg közben a többiek még ki is röhögik. Vagy ami még rosszabb, kollektív bosszút forralnak.

Traktoros cseresznye és bálaszörf

Indulhat a Parasztolimpia.

Mostanában szinte minden estére alapprogram nálunk egy kis bálázás, továbbá érnek az ezek és az azok, minek következtében a freestyle talicska után megtaláltam a parasztolimpia következő versenyszámait.
A bálaszörfözéshez technikailag kell egy traktor elöl, mögé kötve a kockabálázó, mögötte pedig egy giga utánfutó. A bálázó tengelyén áll emberem, aki adogatja fel nekem a platóra a megszülető bálákat, amiket én passzentosan belegózok az utánfutóba. Egy ilyen bálácska minimum 25 kiló, a terep egyenetlen, sok a kanyarodás, továbbá TraktorosBandi hajlamos a hirtelen indulásra és megállásra, vagyis profi szörfös mozgás és egyensúlyozás kell ahhoz, hogy gördülékenyen menjen az össztánc. Ha nem megy, bálára esel és szanaszét karcolod a bőrfelületed (jobb esetben) vagy ki az utánfutóból (de ehhez nagyon bénának kell lenni, vagy nagyon labilis jógapózban kell állnod a négy szinten rakott elég labilis bálák tetején).
Még nem láttam magam kívülről, de nincsenek kétségeim; tervezek beszerezni a performanszhoz egy hawaii inget is, valami helyi hímzéssel. Ez a sportág inkább szubjektív értékelésen alapulna (virtuóz látványelemek a lemenő Nap narancsrózsaszínjében, bálák illesztési esztétikája, erőszakolt pálinka utáni teljesítmény), ellenben a traktoros cseresznyeszedéssel.

Közben ember is billeg, lehet a szinkronszörf is versenyszám

Ennél a számnál a két, egyenként tíz méter magas fán a tökéletes gyümölcs csak a legmagasabb traktor tetejéről, vagy utánfutóra állított létráról érhető el. Alapvetés, hogy fent kell maradni, nehezített versenyen a traktor haladhat is közben, de végül csak a leszedett cseresznye mennyisége számítana a pontozásba.

A legösszetettebb, akrobatikus szupermáriós videójátékokat idéző sportág a zölddiószüret. Az elsőre egyszerűnek tűnő feladat izgalomfaktorát az összesen 9 darab, különböző korú, eltérő mértékben bátor, de nagyjából egyformán zölddiólevél-addikt, kötelékben támadó rackajuh hordájának áthatolhatatlan gyűrűje adja. Az alapfeladat, hogy szedd teli a kosarad, de közben 1. tartsd távol magadtól a legnagyobb szarvú és legeltökéltebb rackát 2. ne borítsd ki a kosaradból a diót 3. egyik se zabálja ki belőle a diót 4. ne lépj rá a lábad alatt tolongó kicsikre 5. egyik se szakítsa le rólad véletlenül a szarvával a gatyát.

éééés megoldja!

Tipp 1.: néha adj a szájukba egy nagyobb leveles ágat, ezzel időszakosan távolabb tarthatod őket a szüreti területtől, utána viszont megkétszerezett lendülettel és pofátlansággal térnek vissza. Mázli, hogy közben a szarvuk nem nő mindig egy keveset. Tipp 2.: megfelelő irányba elgurított zölddióval átmenetileg eltéríthető a figyelmük fókusza.

További sportágak beemelése és a szabályrendszer csiszolása még folyamatban, fő szponzornak a Kerekes Kút Kft.-t jelöljük.

Tűzre pattan

Önkárpótló program, ajánlom.

Alapvetően van hajlamunk arra, hogy bizonyos dolgokat ne akkor ünnepeljünk, amikor van, ilyen szempontból a júniusunk mindig különösen hátrányos helyzetű. Ott van egyrészt egy szülinap, ami másoknál általában jófajta lakomázással is társul. Nekünk ez se mindig sikerül, volt már rá többször példa, hogy éhségtől félholtan és nagyon idegesen addig keringtünk, míg végül valami vállalhatatlant vállaltunk be. Idén ember azzal tetézte az ajánlati borzalmakat, hogy menjünk a legközelibb kisváros bisztrójába, mert ott van csapolt Staropramen. Kettőnk közül csak ő sörözik, én meg már láttam magam előre a malterborítású kőművesek gyűrűjében, papírtányérral ünnepelni. Nincs ezzel baj, csak ne nevezzük ünneplésnek.
A másik júniusi mindigelmaradás a tűzugrás. Van nekem egy ilyen fura vonzalmam a tüzekhez, Szentivánéjtől függetlenül is, de hiába akartam minden évben, pont napfordulókor eddig csak egyszer sikerült tüzet raknunk. Abba is majdnem beleégett a szandálos británunk, nem volt egy sikersztori.

Nem ez volt az

Szóval idénre ezeket a bénázásokat meguntam, jelentem, biztosra megyek, Szentivánkor irány a Kálibuli, ahhoz a környékhez úgyis sok vicces lovastúra emléke köt. Lesz bor (mit bor, borok!), ember ellesz a favágóversennyel meg az íjászattal amíg én kultúrkodok (vagy fordítva, ezt nálunk sosem lehet tudni), koncertként Snétberger-növendékek zenélnek, és az ígéretek szerint a kajában sem fogunk csalódni (mondjuk a gasztrojegyet muszáj előre megvenni, és nem csak azért, mert ember éhesen olyan ideges, mint a nagyon éhes oroszlánok). Na meg persze lesz tűzugrás. Mondjuk borok után lehet, hogy inkább boszorkányégetés, majd meglátjuk. Ha arra jártok, szerintem csatlakozzatok.

A negyedik

Összesen kilencedik, de nem matekozni vagyunk itt.

Egy hónappal ezelőtt volt rackanyírás, akkor már éreztük az utolsó, még fiallás előtt lévő anyában a rugdosódást, szakszerűen 1-2 hetet adtunk a születésnek. Az idő telt, a nyírott kismamán egyre jobban látszott a kerekedő tőgy is, de a kicsi csak nem akart kimászni a bio inkubátorból.

Ma reggel 9-kor már tényleg rutinosan láttam, hogy ez még ma meglesz, talán délután. 10 után nem sokkal a birkavoyeur szomszéd tekert át ezerrel, hogy most nézte végig a kerítéstől a gyors szülést, fussak-szaladjak, mert közelről is meg akarja nézni az aprót. Aki szintén kos lett, így 3-1 a fiúk javára.

Csudagyönyörű, fahéjas színű, erős, egészséges

A szülésközeli élménynek és időzítésnek köszönhetően irtózatosan sok fotót csináltam megint, melyek nagy része természettudományos szempontból is érdekes, de azt hiszem, a nézőközönség erre még nem elég érett, legfeljebb állatorvos-hallgatók értékelnék igazán.

Nagyjából 7 perces korában, levágott szülési folyamatokkal

Szóval ide csak a cukiságválogatást tolok, véres részletek nélkül.

Anyanyelve

Apja szarvaival

Tiszta állatklinika volt a mai nap egyébként, egy ponton már állatfarmos szappanopera-szereplőnek éreztem magam, mert volt más kaland is: a macskának túl nagy volt az arca, úgyhogy a doki megmetszette a vonásait (már jól van. A doki is). Bónuszként itt egy korábbi kép a szuicid kamikaze tesztoszterontúltengéses macskáról azoknak, akik nem néznek fotókat a tumblren.

Ezért sem merünk elöltöltős mosógépet venni